intelem
lakatlan sziget a hon
s hódító rajta népünk fellege
nem látom:zászlónk szél sodorja
vagy a végtelenbe ellebeg
lakatlan sziget a föld
zsarnok mind ki öntudatra ébred
hiába a mézes szavak (Barát?)
s szomjúhozza véred
fedetlen kebleken olvad a hó
mérgezett szenny-idd ki poharát
nincs utódlás-elméd egyetlen
érzed e század viharát?
mint por s hamú vétetett
belőlünk fogant utolsó remény
széttörnéd a világ ketrecét
meg se próbáld-halálos kemény!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
