Csak annyit

Csak annyit

Körbe fut a vacogás, és nevetve mutogat.
Térdelek, és látom, hogy egy néma hang hívogat.
Homályosan fénylik picit a dallam tanyája,
mit hó, s jég borít. Egy arany szó fagyott alája.

Három szótagba bújva, és édesen csiklandnak
visszhangjai a súlyos sziklás, mély szakadéknak.
De kővé vált a hang is, s némán eltűnt hangtalan.
Három napja az összes csillag csengő és álmatlan.

Jégben rejtőzik e hang, mire régóta várok.
Marad már a fekete űr, s a tátongó árok,
hol a hang talán szól majd, nem vagyok még eretnek.
Nem kell tömeg. Csak egy, ki csak annyit mond: Szeretlek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.