Barangolás

Szétszaggatott lélekfoszlányok keringnek felettünk
Amerre a szem ellát, és elvesznek bennünk.
Felszínre buknak, sikoltó segélykiáltás hallik
Megremegek, s minden odavan már körülöttünk.


Hamuvá égett mogyoróágat szorongatsz
S a parázs a szemed, zokogva bolyongasz.
Megsemmisülni, összetörni vágysz.
De a tehetetlenség fojtogat.


Riadtan keresel menedéket önmagad elől.
Testeden érzed a szelet, a Messzeség felől.
Elvesztél? Megmenekülsz? A válasz a csend.
A magány, a halál, az élet mind összedől.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.