Bál a parton


súgja hogy ma bál van
minden csupa rángás
a karok a földig érnek
a lábak a füvet szántják
emelkedik, süllyed a világ
pulzál a hold
a napnak nincs arca
kioldja egészen
a csomókat rajtam
e símaságban alszom el
majd ha vége a táncnak
belékarolok, úgy futunk
illatok szállnak
a fák meg mintha
igent mondanának
ilyenkor nevetni kell
s találgatni titkukat
ami nincs is talán
zenével köszönt a nyár
kavicsok lüktetnek
a por arany csíkokban száll









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Makacs foltok (Szlovákia, 2OO6)
Kiadó: Plectrum