Bál a parton
súgja hogy ma bál van
minden csupa rángás
a karok a földig érnek
a lábak a füvet szántják
emelkedik, süllyed a világ
pulzál a hold
a napnak nincs arca
kioldja egészen
a csomókat rajtam
e símaságban alszom el
majd ha vége a táncnak
belékarolok, úgy futunk
illatok szállnak
a fák meg mintha
igent mondanának
ilyenkor nevetni kell
s találgatni titkukat
ami nincs is talán
zenével köszönt a nyár
kavicsok lüktetnek
a por arany csíkokban száll
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Makacs foltok (Szlovákia, 2OO6)
Kiadó: Plectrum
