Veszélyes nyár /In Memoriam Ernest Hemingway/

És a forró nappalon porzott az aréna...
Részeg tömeg áttetsző örömpalástja mögé ékelte
a kísértő közöny szétmálló fogsorát.
Ollé!-szólt a matador szemében egy halott
univerzum vihartépte omladozó piramisaival.

Vágta...
Száz kiló gyilkos izom dübörög Gaia gerincén.
A penge viperafogán fölragyog a Nap.
Aztán a bika hördül,a hús,szövet ponyvaként
szakad,cseppekben száll a meleg,bordó vér.

Juan áll.
Lénye dicsőül,egy élet a végéhez ér...
/Őrjöngve tapsolok.Egy tequila és tikkasztó hőség./





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.