Szappanbuborék

Azért van ez, én tudom,
mert a mamánk
- Nem is emlékezünk:
pedig akkor is! Volt, volt, volt!
Nekem is! -
szappannal mosta ki a szánk.
Azért fojtjuk vissza lélegzetünk:
el ne pattanjon szájunk közt
e reszkető, e tétova
gömbben úszó szerelemcsoda...
S jobb is - csak csitt! -
hogy ezt nem hiszik a nagyok.

El ne mondd nekik:
én téged megöllek, meg én
- várj csak, még egyet táncol a szivárvány
a hártyán, nézd, nézd, nézd, nézd, nézd! -,
mert én tudom: benned laknak
ezek az imbolygó álmok!
És nem kell tennem mást,
csak szemed kékjébe mártani vadlúdtollam,
és nyelved pirosát fröcskölni az ég aljába!
Szakítok vásznat is, vitorlavásznat
hasad halvány szövetéből,
és festek rá hullámzást,
rózsaszínt, mint az ajkaid, az ajkaid...

Tudom! Ott lakik benned a csodás
milliárd apró buborék:
Elhajózom értük bíbor folyókon!
Karcsú tőrt is faragok fehér csontodból
- Ne sírj! Kinevetnek, látod?!
Játsszunk, játsszunk, játsszunk...!!! -,
hogy ha a szíved, a szép sárkány elnyel:
azzal döföm keresztül, és
torkodból gördül majd sorra,
szemedből gurul mind elém,
mind, mind a sok mesés,
gyönyörű szappanbuborék...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.