Csak egy tárgy...

Lehet, tollam a hibája, ma valahogy nem megy.
Kétszínű. Felső része ezüst, az alsó kékes.
Formás egy dög. Habár lehetne a csoda eszköze,
ehelyett a tényleges idegbajhoz húz egyre-egyre közel.
Hiába szeretnék fátylat borítani rá, néhanapján
összerúgjuk a port, vitatkozunk. Mosolya olykor kaján,
s ha figyelmeztetem kettőnk közül ki az erősebb, komorrá
válik, gyáva módjára behódol: óvja betét-belét, rugóját.
Élelmes jószág, talán lecserélnem soha nem muszáj.
Pedig ő csak egy tárgy… és persze magyar találmány.
Ha jól meggondolom, ahogy itt kezemben forgatám,
s végignézek esti magányom tinta-fedte lapján,
elmélázom hogyan szorítottam várva a csodát…
pedig ő csak egy tárgy… ha velem van, mégsincs velem a világ.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.