Az újév
Fel-feltűnő fényekből szétrobban az éjjel,
szikra a téli sötétben, fénytükör ébred a jégen.
Hangos, tán gyilkos robaj önti el érces alakját
utcánk tán elunott kövein, hol senkise jár már.
Eltűnődünk, jobb lesz-e eztán, jobb lesz-e holnap,
és mikor eltűnik, majd minden hangulat elhagy,
s tegnapi színes díszeid egymaguk állnak előtted
kérdvén étetlen, hogy mért nem lesz ma is ünnep,
dobd le hiúságodhoz benső maszkod erényét,
hogy van benned tartás, hogy tiedé e hidegség,
és mindennapi gondjaid észreveszed, ha elillan
róluk a mámori pillanat, ám ezt még sose láttad.
Még parfümtől illatos arcodnak mosoly éled
félig rúzsos száján, és megfojtana híre,
hogy most újra a szürke napok telepednek
megfáradt lelkednek már holt, ősi hitére.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.