állóháború


Befelé nyitom
ablakom. Belül látom:
lakatlan szobák.


Képek peregnek.
Egymásutániságban
élem életem.


Sötétlő álmom
verejtékeztet. Fázom.
Félve lélegzem.


Falról leeső
vakolat. Csupasszá tett
önmagam. Nyílok.


Szögre akasztom
gondolataim szobád
falán. Vetítek.


Egymás szemében
szó nélkül keresgélünk.
Állóháború.


Hátra lépsz néha.
Tétován vársz. Rejteked:
Sündisznóbarlang.


Kezeid mosom,
nyakamba szakad bűnöd.
Tisztázatlan vagy.


Szemed tükrében
önmagam látom. Nagyra
nőtt törpe vagyok.





Végighaladva
mosolyodnak peremén
elérek hozzád.


Kéréseimet
bokád elé teszem le.
Csókolni vágyom.


Melled verejtéke
ajkamról bűnöm mossa.
Gyöngyöző harmat.


Szemérmes dombod
mezején legelnék én.
Gyökeret vernék.


Tollbamondott szó.
Elharapott félmondat.
Szájzárnémaság.


Ajtón kilépnek,
ablakot bezárnak ők,
a sosemvoltak.


Utánad futó
gondolataim ajtód
előtt lerakom.


Arcomról törlöm
emléked kínos súlyát.
Fertőtlenítek.


Keretbe zárult
történelem emléked.
Falra akasztom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.