Ab ovo

Szűk utcák római magányában
mint kedvtelen özvegy kószál a szél.
Sorsok,könnyek katedráján
a Múlt köde holtak nyelvén regél.

Mészkövek gyomrában tanyázik a bűn,
nem mossa szennyesét vérvörös tenger.
A történelem zászlaja titkokat suttog-
fejünk fölött kísértetként lengve.

A vér varázsa hömpölyög lágyan
mikor a tenger ágyába ereszkedik a Nap.
Az Idő léte ismét megújhódott
s emlékek lávája önmagába halad.

Koponya-szirt kietlen varázsa
gondolat keselyűk keringnek fölötte.
Az elme násza tudatgyermeket szült
mely kezdettől és örökre...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.