A Sátán éjszakája


Tűz van.
Hatalmas nagy tűz.
Minden ember ég:
Férfi, nő vagy szűz:
És levágják a fejét.

Mind földre esnek
Az ember fejek.
S az égő testek
Még tovább mennek.

Vér lett eső helyett.
S minden állat kandúr.
Szemével fenyeget
A fekete nagy úr.

A füst lefelé száll.
Kandúr tükröt mutat.
Fa helyén szalmaszál.
És menekül a Nap.

Megrémül minden.
Sír a természet.
Amiben hittem
Most mind elveszett.

Mi ez a hang?
A szél sikolt?
Vagy ez harang?
És értem szólt?

Most jön a Sátán
Beszélni velem.
Régóta várt rám
A történelem.

Kilép a tűzből.
Nincs itt már helyem.
Minden csak füstöl.
Leégett minden.




Megfogja válam.
Mit akar tőlem?
Miért nem bátran
Öl meg a tűzben?

Megszólal s nevet.
Ő kiválasztott.
Örök életet
Csak nekem adott.

Nekem kell csöndben
Ezt végignéznem.
És a jövőben
Majd elmesélnem.

Ha talán valamiért
Lesz, aki hoz majd jövőt.
S akit érdekel, hogy miért
Égett le az egész Föld.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.