Flóra

Természetednél fogva könnyű és olcsó vagy, mint az oxigén.
Ezért dolgozom én a dél-amerikai favágókkal.
Együtt irtjuk a fákat.  Módszeresen, precízen csináljuk:
Már térd magasságban fűrészelünk, lehetőleg úgy,
Hogy a lassan billenő törzs, mint a bakelit dominó döntse a többit.
A gyökereket meg egy magas vendégmunkás
Csavarja ki a barna földből. Aztán mindent otthagyunk rohadni.
Minket csak az egyszerűsítés hajt.
Benézni a kövek alá, letaposni a hajtásokat,
Elégetni, aztán felszántani az egészet.
Nem fogunk félni sem többé, mert
Mi végzünk az erdei rémtörténetetekkel is.
Na és persze szépen elfogy az oxigén.
Arany árban fognak mérni. Ritka és nemes leszel.
Lassan apró gömb alakba rendeződsz,
És talán nem lélegezlek ki többé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Versmegálló (2007.),