Kiben meghalt egykor hit s remény
Régi éjek zamatát őrzöm
Bennem ring, ha ébreszt a hajnal
Az árnyakkal már nem vesződöm
A fénylő csend ölében dal van
Mozdulatodat belém vésett
Kőszoborként óvja még a múlt
Végig fut rajtam érintésed
Hús-vér börtönömben s lángra gyújt
S újra betölti a csók-illat
Széthulló pillanatainkat
Látod, már az véd, aki vádolt
Kiben meghalt egykor hit s remény
Visszahozza azt majd minden éj
S megtisztul a szív önmagától
2007 április 09
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
