A felejtés szerkezete

a konyhakés a tenyeredbe vág,
mély sebet ejt a penge svéd acélja,
és éppen ott, ahol a rozsdás szög
rég behegedt, fehér nyomát viselted.
játszottatok a várromok között,
jóval a nagy felújítás előtt,
akkor nyúltál a szögbe. tetanuszt
kaptál később és elsírtad magad,
pedig a bújócskát te nyerted és
ez volt a célod. most nincs nagy baj, egy
kötés is bőven elég, és alig
érzed a fájdalmat, arcéled büszke,
a penge rozsdamentes, de valami,
valami mégis elviselhetetlen,
akár a szélesre kitárt ajtó
gyerekszoba és társalgó között;
akárha épp a fény írná felül
a fényt, ugyanúgy, amikor telihold
pásztázta éjszakákon végül is
fölkapcsoljuk az udvari lámpát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.