NÁSZGYÁR

           /...míg a halál.../

bő anyakönny hull
és az anyakönyvvezető
ünnepi szalagmunkás
szakképzett párölelő
tudatja a fiatalokkal
hogy dögös bár rögös
mégis klassz ez az út
az örömöt pedig melyet ők
ő szinte: szintugyanúgy
sőt szerinte őszintén
de facto az ő szintjén
(ma tizedszerre) érzi át
áhítatunk hófehér ingeit
rutinempátia vérzi át
faljuk konyhakész szavait
majd zenedeáklány ávemáriál
meglepőn kedves hangnem
székünk sem moccan
átszellemülünk majdnem

azután esküvői kocsikukac
délceg szelvénye vagyunk
mindenki faarccal dudál ó!
emberi hang helyett dukáló
atomkori dallammutánsok
önfeledt rikoltások helyett
nyomják a torz hanggépeket

végül az esti násztoron
intézményes sramliterror
imbecillis etnougrabugra
melyet keringőblokk tagol
összenézünk kicsit lebukva
végül én mondom ki:
léc! - oxigénexpedíció
mindenhogy fellélegzünk
persze útközben krimó
görbeestés juppinak álcázva
magunk az ünneplő miatt
pultnál múlatva mulatást
mit kívánna tőlünk lagzidivat
lám itt a szép kóristalányka!
cigivel borral fiúk között
frigyfakasztó műszak sztárja
magamban neki köszönök
mikor visszaindulunk hozni
a normát agyunkba tömni
virslit és tormát






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.