Engem s magad
Engem s magad
Kiszáradt partodon fekszem én,
mint szikkadt, könnyű kavicshalmaz.
Hullámod repít márvány terén,
és a langyos vízbe oltalmaz.
Hintázva szárnyad pille testén
látom, van itt még más üledék.
Szeretném, hogy tűnjön el tüstént,
de tudom, hogy nem megy könnyedén.
Nehéz, de süllyedni nem akar
az aljra, csak feszítve lebeg.
Én hagynám, de a szárnyad vakar
és simogat, mi édes s meleg.
Feszeng és csak dobál a szárnyad?
Nem tudom. Fájón tör kerékbe
üledéked, engem, s magad.
Bárcsak süllyedne a fenékre.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
