Lassan leveleiket festik
ott is az erdő fái,
hullnak majd avarba
a nyírek ruhái.
Nem sírnak,
lombtalan águkat
csendben égnek tartják,
sok emlékét
az elmúlt nyárnak
az erdőre hagyják.
Velük suhannak el
mintái a felhős égnek,
s már a nap tüzétől
a füvek sem égnek.