Levegõm

Levegőm

Száraz, szürke felhő kocog fejem felett,
torkom vörös és szüntelen kalapál.      
Az őr figyel s hangosan arcomba nevet.    
Szitkol s hangosan  fülembe kiabál.      

Nem lengenek a száraz meggyfalevelek  
csak némán dúdolnak. Fürgén tátognak.
Prüszkölnek s nyűszítnek láncra kötött ebek,
s mellettük macskák keservest nyávognak.

Némán és szélcsendben lebeg a vész hangja,
hogy vigye hírül, torkom nem bírja már.    
Szívem torkomban dobog, a porban hajta  
kis testét, és búsan mentő szelet vár.

Por homályában szól  süvítő Messiás,    
s hozza imám, mosolyog s szól haragja.  
Porra sújt, és abból minden szegényt kiás,
s tiszta szívembe így nevét  maratja.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.