Hûs homályban
hadd fekhessek itt a puha ágyon
és susogó lombokon ringjon a lélek
karéj kenyérre és korty vízre sem vágyom
reményen bármeddig elélek
öleljen egyre látszatok csápja
ne hívjatok hogy más hitekre térjek
ne küldjetek rá a felszított parázsra
a dolgok valója megéget
már nem akarok megtudni semmit
nem értek részt és nem látok már egészet
a hűs homályban olyan szépen dereng itt
az arcát elfedő enyészet
hadd fekhessek itt a puha ágyon
és susogó lombokon ringjon a lélek
ne lássam előre ésszerű halálom
rejtve rágjon csontig a féreg
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
