batyut fogott
batyut fogott
Szótlan dalol a fény, ahogy hívja az anyját, nagy fénygolyót.
Megtelik szóval a füves, minden bokor, és száraz bozót.
Táplál a dobbanás, pirosan izzik, s fűti a szomjazó rétet.
Talán a rózsa is iszik, nem szól az sem, magán nem kéret.
Csordogál a fény, ahogy folyóként ömlenek a napsugarak.
A némaság is batyut fogott, és dalolnak a madarak.
Vérem lávaként izzik, akár a golyó, talán Ő mesélte,
S fülembe napsugarakkal súgta, és örökre bevéste.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
