NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2025-09-01 00:24 Összes olvasás: 52040| 654. | [tulajdonos]: próza | 2025-07-30 20:49 | Amikor elindulunk, nem tudjuk célba érünk-e.
Annyi minden gátolhatja utunkat, még egy egyszerűnek tűnő kiránduláson is.
Ha teljesítjük a saját magunknak tervezett penzumot, bármilyen könnyű vagy nehéz legyen is másoknak, felszabadult örömöt érezhetünk.
Mindig saját magunkhoz mérjük, amit el szeretnénk érni.
Persze azért egészséges mértékig feszegetve a határainkat.
17 km, néha több
Mikor ránéztem a két kerékpárra amit Dezső bácsi a horganyzott alumíniumlemezekből épült bódéból előhalászott, kételkedni kezdtem a tervezett út sikeres teljesítésében.
A két fehér egysebességes majdnem kemping-bicaj nem adott bizakodásra okot.
Sebaj!- gondoltuk , viszonylag sík a terep, megbirkózunk a feladattal.
Végigkerekeztünk Ráckevén, majd Szigetbecse következett.
A falu végén két út állt előttünk, merre menjünk tovább.
A GPS a Góbi sivatag irányába vezényelt. Olyan mélyen süllyedt a szerencsétlen járgány kereke a porszerű anyagba, hogy sorozatos kifarolás lett a vége.
Jobb híján a homokdűnéket kerülgetve, a vetés gazos szélén araszoltunk tovább.
Előttünk, jó ötszáz méterre porfelhő kerekedett és gyorsan közeledett. Először azt gondoltam, hogy quadosok, de tévedtem, mert igaz, sisakot viseltek és a jármű, amivel közeledtek, rokonságban állt a miénkkel. A vérvonal nem volt tiszta, mert azokon sokkal több sebesség volt, mint egy. Áramvonalas gép-sasok voltak, nem ilyen kocsmába járó kétkerekű alkalmatosságok. Meg is bámultak bennünket rendesen.
A tizenkettő karbon-vázas lovag közül csak három köszönt, a maradék kilenc tátott szájjal haladt el mellettünk.
A következő etap alatt találtunk egy kb: huszonöt négyzetméter alapú ganajkupacot.
De, nem ez volt bejelölve a Google térképén, mert a szemfüles kisautó azt is rögzítette, mint tájékozódási pontot.
Az üzemen kívüli bunkernak nehezebben bukkantunk a nyomára, mert egy bokros rész majdnem teljesen eltakarta.
Ezután kijutottunk az eggyel magasabb rendű útra, itt már komolyabb közlekedés folyt, szalmabálákat szállító traktorok hagytak el bennünket.
Megérkeztünk a Lórév nevű faluba. A TSZ udvarában akkor pattant nyeregbe két férfi. Előttünk hajtottak és az egyik lecsatlakozott egy tornácos hatcsillagosan karbantartott portánál. Vajas-kenyér legyek, ha nem a Mi kis falunk c. film polgármesteri házának az indigóval másolt épületét láttam.
A másik férfi a falu vége felé gurult, ahol zsákutca tábla jelölte az út végét.
De, a Google erősködött, hogy ez nem igaz.
Elfogadtuk az álláspontját és a fák sapkánkba kapaszkodó ágait elhajtogatva megláttunk az avíttas sorompót, ami mellett kiválóan el tudtunk slisszanni és srégen feltoltuk a bicajokat a töltés oldalán, azért, hogy a másik oldalon pedig letoljuk.
Ekkor láttuk meg a kápolnát, amit Ferenc József császár építtetett, 1853-ban.
Ugyanis itt történt, hogy Görgey által vezetett rögtönítélő bíróság ítélethozatal a után, felakasztották az udvar hű Zichy Ödön grófot 1848. szeptember 30-án, a lórévi Duna-parton.
A kápolna gyönyörű, érdemes volt megnézni. Szerencsére világosban mentünk, de így is elég félelmetes volt a kép a közelgő sötét esőfelhők miatt.
Másrészt, annak okáért, hogy valaha kihegyezett emberi kar vastagságú karók hevertek az úton egymástól nem messze, kusza összevisszaságban. Szerintem itt vámpírütközet történt nemrégen. Gyorsan el is hagytuk a helyszínt, mivel nem volt nálunk fokhagyma és pisztoly ezüstgolyóval.
A következő megálló a lórévi kompkikötő volt. Éppen kikötötték a vizaalkalmatosságot és pihent, a korai órán sötétedett, így nem vesztegethettünk egy percet sem a további nézelődéssel.
Gyorsan a fürge járgányok nyergére ültünk és nyomtuk a pedált, hogy elkerüljük az özönvizet.
Nem jártunk teljes sikerrel, mert két km után elkapott bennünket az eleje.
Szerencsére a falu határában találtunk egy piknik parkot, amolyan pad-asztal egybeépítve a tetővel. Itt kihúztunk negyed órát, amíg elvonult a zápor.
Ahogy kisütött a nap, tekertünk tovább. Már csak néhány ezer méter volt hátra.
Ezen a távon megálltunk egy almáskertnél, aminek vas keretes, dróthálós kapujára egy vékony lemezből készült tábla volt rögzítve. Rajta Hófehérke mostohájának piktogramja, egy halálfej két lábszár csonttal, mérgezett terület, belépni tilos, hirdette a felirat.
Ép bőrrel megúsztuk, nem történt birtokháborítás, de ezeknél a boszorkányoknál soha nem lehet tudni, megbízhatatlan népség. Nem láttuk a közelben, habár a fák mögött, mintha egy éjfekete ruha villant volna meg néhány pillanatra.
írta: Ötvös Németh Edit
2025. júl. 25.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
