NAPLÓK: argumentum Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 16:57 Összes olvasás: 12749| 66. | [tulajdonos]: BÚÉK! 2024. | 2023-12-31 23:46 | Boldog új évet kívánok a Dokkra Íróknak, Szerkesztőknek és Olvasóknak!
"Amim csak van énnekem" ( https://www.youtube.com/watch?v=EsidHIsodfI )
Kedvem keringő, parttalan,
hozzád hanyatlik, sorsa van.
Bömböltetjük kedvenceink,
széttép a tánc és vége nincs.
A lárma múlt, elcsendesült,
halomba hullunk, szédülünk.
Vércsepp a rózsa, elhiszem,
nem ingat végül semmi sem. | |
| 65. | [tulajdonos]: viszonválasz | 2023-10-14 16:24 | Nem történt semmi, a naplókba írott, vörhenyes vakerrel nem kéne foglalkoznod! - tanácsolta a párom is, de én javíthatatlan vagyok.
Szúnyogcsípésről sem szokás túl sokat értekezni, mindenki azt vakarja, ami neki viszket. Véresre akár, csak hogy emelje a tétet.
Ilyesfajta vakaródzásnak gondolom a Baltazár napló TTT című bejegyzését
https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=QmFsdGF6YXI=&rare=5854
A naplóvezető ebben az intrikájában csakis a diktátorhoz való feltétlen hűséget vagy annak könyörtelen leleplezését tudja elképzelni. Hogy miért gondolkodik ilyen vonalasan, az rejtély. Mégis leleplez, elégedettséget és szándékot tulajdonít, amely szándéktól hajtva bántják a mai Magyarországot. Miközben a mai önkényuralmat össze lehet hasonlítani az aczéli önkényuralommal, kimondva azt, hogy mindkét önkényuralom ártalmas.
A jószándékú is; the road to hell is paved with good intentions - teszem hozzá kíméletlenül.
Az igaz emlékezetet jelesített "irodalomtörténész" dokktársunk számára a Wikipédia hordozza, bár szerinte a diktatúrában élők fejében egyetlen mérce létezett, a hatalmat gyakorló párthoz való hűség, amolyan egydimenziós vonalasság.
Valóban, akkoriban a főszerkesztő és helyettese csakis megbízható elvtárs lehetett, de (ahogy ezt Kepes András a minap egy Telex-riportban megvilágította) mégsem váltak a művelt emberek, többségükben ma sem válnak a politika engedelmes eszközeivé. Kepes András példákat idéz arra, hogy a Kádár-rendszerhez miképpen viszonyultak az írástudók:
https://youtu.be/IHjezWAmRo0
Mondvacsinált irodalomtörténészünk igencsak írástudó, mégis fantáziálva ítélkezik Az egészséges társadalmi tudat honában című riportsorozatról, de van megoldás.
Az említett riport elolvasható Köves Itván: TÖRT/ÉN/ELEM című (2004-es kiadású) könyvében [213-223.o.], de a hiteles történészek megtalálhatják az Arcanum-adatbázisban is, abban a formában, ahogy a Magyar Ifjúságban megjelent eredetileg 1985-ben:
https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarIfjusag_1985-1/?pg=436 "A szomorúfűzek városában"
https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarIfjusag_1985-1/?pg=484 "Phenjan a gyermekek városa"
https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarIfjusag_1985-2/?pg=582 "Világnézeti oktatáson az Eszme Tornyában" | |
| 63. | [tulajdonos]: Baltazar üdvözülése | 2023-10-06 18:24 | Október 3-án kedden este a Baltazar napló vezetője közreadott egy intrikát a szeptemberi Dokk estről.
https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=QmFsdGF6YXI=&rare=5852
A naplóvezető rosszindulatát igazolja, hogy éppen azokat a mondatokat felejti el idézni, amelyek igaz kontextusba helyeznék a Dokk főszerkesztője által megfogalmazott illetlen gondolatokat. Aki nem venné a fáradságot, hogy megnézze újra a Dokk est bevezetőjét, annak idézem a 02:28-kor kezdődő szövegrészt, amit Köves István ténylegesen mondott ( itt: https://youtu.be/2XLfedH1Tko?t=148 )
"Aki azt gondolja, hogy én ezt nosztalgikusan emlegetem, az se a kort nem ismeri, se engem. Csak az összehasonlítás kedvéért hoztam szóba, és akkor a tisztesség azt kívánja, hogy meg is említsem, hogy viszont akkor ez a felosztás hozzáértő, művelt, kulturált, jószándékú emberek kezében volt. Áttekinthető volt, és mindenki eldönthette, hogy melyikbe akar tartozni."
Az esten jelenlevők szerintem azért nem álltak föl, mert ők nem csupán a fenti idézet utolsó előtti mondatát hallották. Az otromba provokációt a Baltazar napló sorai jelentik, amelyben "erőteljes nosztalgiák" létét tulajdonítja a megszólalónak, aki a felvételen kimondottan kizárja, hogy nosztalgikusan emlegetné a tiltás-tűrés-támogatás időszakát. A szövegkörnyezetből kiszakított mondattól részegülten Baltazar bicskát nyitogat, és azt sugallja, hogy az ÁVH módszereit humánusnak gondolhatja Köves István. Erre a vádra a főszerkesztő személyesen fog válaszolni az október 23-án tartandó Dokk esten, nincs szüksége védelmemre.
Egy másfajta üdvözlésből kiragadva most csak annyit üzennék, hogy Baltazar; "az igazat mondd, ne csak a valódit"! | |
| 62. | [tulajdonos]: különbség | 2023-04-30 11:57 | Hogy mi a különbség és a veréb között? Az egyszerűbb válasz az, hogy a semmi, ha elegendően távolra repülünk, akkor minden különbség elenyészik. Interferencia vonalak sem jelennek meg, mert a verebek rendetlenek. Csakis a semmit, a nagy szürkeséget adják össze. De mi is állhatna a veréb és a különbség között, hiszen a verébségben éppen a hasonlatosság a lényeg. Mindegyik igaz és nem igaz egyszerre, zajonganak, végletes ellenérvek repülnek az elszórt morzsákra, és diadalmasan csipegetnek. A csipetek zsongása az isteneknek semmi, de a verébségükben megőszültek föl-fölkapják a fejüket, isznak a pocsolyából.
Ha a különbségre figyelek, akkor szinte megszeretem a verebet, mondhatni őt, őket, hiányoznak, talán nekik is hiányzom, ha nem vagyok köztük. A különbség az, ami megszerethető, persze most nem a verébségtől való eltérésükre gondolok, hanem arra, hogy különbek-e nálamnál. Arra, hogy mennyire nem vagyok képes én verébbé válni. Azonosulhatnék persze történelmi verebekkel, körülugrálhatnám az ő morzsáikat, fenyegetően, árván, ha valaki arrafelé merészelne csipogni. Ugyanakkor itt vagyok, csakis az különböztet meg, amit a saját morzsámról leírni bírok, más verebek, mi gondom ezekkel? Ugrálnak a sárban szegyig. | |
| 61. | [tulajdonos]: csilllag meggy | 2022-06-10 13:33 | Mindenki megcsodálhatja a mi hős szabadverstanoda vezetőnk buzgalmát, aki máris megkezdte Szabó T. Anna nagyszerű szövegének másolgatását, első menetben éppen ide, a Dokk felületén olvasható nagybetűs naplójába. Nem gondolom, hogy az ilyesfajta igyekezet káros lenne (jómagam is megtanultam kívülről néhány számomra kedves költő versét), de az irodalmi érték tiszteletének hiánya kicsit leárazza hősünk igyekezetét.
Jobb lenne, ha "pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen […]" - tudjuk, de buzgó mócsingunk szövegében talán akkor is csilllag meggy az égen szerepelne, ha Attilát másolna, mert ugyebár vannak hiányosságok. Mélyen emberi!
Nem amolyan szimpla szöveghű másolat a végeredmény, hanem valódi költészet, mondhatnánk, mert megerőszakolta önnön hiányosságaival, valamint megfeszítette a személy és az idő nyelvtani utalásokat az eredeti vershez képest. Ikonnak meg ott Rilke az üzenőfalon, aranyos glóriával, még jó, hogy a giccses bevezetőben Kassák szentsége nem került elő, ő ugyanis tudott magyarul helyesen írni, sőt a helyesen túl is, nem a kis magyar pornográfus szintjén.
Komolyra fordítva a szót, arra kérem Pálóczi úr követőit, hogy ha vallásos hevületükben a Megölt feketerigó másolásába kezdenek, akkor ne mesterük piszkából induljanak ki, hanem az eredeti szövegből, amelyet megtalálnak az alábbi internet címen:
http://www.barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/6394-szabo-t--anna--megolt-feketerigo
Részletezve; a költő nevét nem ÜVÖLTJÜK, nem toldunk be üres sorokat a szövegbe, a "rigó feje fölemelkedik" sorból nem hagyjuk ki a "feje" szót, a rigó csőre nem tátong, hanem "tátog", a "se" szócska végére nem teszünk oda egy ’m’ betűt, még ha mi úgy írnánk is, figyelmetlenül nem kettőzünk meg magán- és mássalhangzókat, nem hagyunk ki olyan fontos sort, hogy "a vergődő test élő etető", de a "fiókára gondol" helyett sem írjuk azt, hogy "fiókáira gondol", az "elnémulnak" igét nem tesszük önhatalmúan múlt időbe stb... | |
| 60. | [tulajdonos]: Válasz | 2021-04-11 13:19 | Akadnak itt, akiktől jó lesz,
élők vagy halottak, hagyján,
vezéreink a költészet napján
megszólítanak: Ady, József...
Megértem mind azt, amit ők
leírtak - megélni nem akarom,
ne fogja tollam mucsai hatalom,
nem bogyó fejem a láplakók előtt.
Ravaszság, itten hordozák szent
jelszóidat, szinte szellemi
jogunk leszen a bárány-elleni
fölzabálás - így redázi áttent. | |
| 59. | [tulajdonos]: közös | 2021-01-14 11:29 | Az "Etzel Mark Bartfelder" napló vezetője által föltett kérdéssorra igyekszem most választ adni. Természetesen minden közösségnek megvan a maga sok-sok részigazsága, amelyeket a közösséghez tartozók többsége igencsak valósnak gondol. Így a pártokon belül, az uralkodó csoportokban, a gazdasági szervezetekben és a különféle világnézetek, vallások hívői által hangoztatott állítások tulajdonképpen részigazságok, melyeket kimondatlan feltételek sora korlátoz, és amely feltételeket megismerve, megvitatva a közös igazság is feltárható.
Egy kijelentés érvényességét korlátozhatja a törvény jogi vagy a törvényszerűség természetadta ereje. Sade világában "Az erős uralkodik a gyengén, minden erőszak és kegyetlenség megengedett, amelyre az egyén képes", azonban Sade nagyvonalúan eltekint attól, hogy történetének libertinus szarrágóit egyrészt az akkori jogrend is üldözte volna, másrészt az életmódjuk miatt betegségek sora támadná meg őket a valóságban - örökös élvezet helyett félelem és baj. Merthogy nem csupán az erkölcsi szempontok érvényesülnek az életben, sőt a közös erkölcsi vagy világnézeti alapok leginkább azért szükségesek, hogy az adott csoport tagjai a valós helyzetnek megfelelően tudjanak cselekedni, és ne azon rágódjanak egyenként, hogy mit is kéne tenniük.
A különféle (akár egymásnak ellentmondó) csoportigazságok a közösen elfogadható igazság feltételes almondatai. Persze könnyebb a másfajta gondolatiságot követő csoportot azonosítani egyik olyan állításával, amely a saját igaznak tartott rendszerünkben egyszerűen cáfolható, mint megérteni a kiragadott mondat másik rendszerben elfoglalt helyét, vagy megértetni azt, hogy az állítás miért nem állná ki a valóság próbáját. A tudomány nagyjából úgy működik, hogy művelői a valósággal (matematika esetében az axiómák követelményeivel) vetik össze a különféle szellemi konstrukciók mondatait, és ami ellentmondáshoz vezet, az egyszerűen nem igaz. Illetve csakis valamely kiegészítő feltétellel együtt fogadható el igazságnak.
Ilyesfajta kiegészítő feltételeket kell megtalálni a mostani és leendő viták résztvevőinek is, amitől a közös igazságot felismerik, és észreveszik, hogy az eltérő következtetéseiknek mi az oka. Mert rég túl vagyunk már azon, hogy lássuk, különböző módon gondolkodunk ugyanarról a valóságról. Szerintem a fő kérdés nem az, hogy ki mondja ki a közös igazságot, hanem az, hogy a pártok és a választók milyen feltételekkel beszélhetnek nyíltan közös nyelvet, hogy a hatalom birtokosai mi módon értik meg, hogy az igazság eltorzítása végül bukáshoz vezet, hogy a legbefolyásosabb gazdasági vagy kulturális mamut hegemón törekvések helyett miképpen segítheti a közös gondolkodást, szemben a részigazságok dombjain kukorékoló, szigetekre széttöredezett világgal. | |
| 58. | [tulajdonos]: érthető | 2021-01-11 14:57 | Örülök, hogy az "Etzel Mark Bartfelder" napló vezetője szóba hozta a hosszú ideig Voltaire-nek tulajdonított idézetet ("Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd"), ezúttal helyesen jelölve, hogy nem Voltaire-től származik, hanem az életrajzíró Evelyn Beatrice Hall saját mondata volt a "Voltaire barátai" c. könyvében. Hall már 1935-ben tisztázta, hogy csupán illusztrálta Voltaire kijelentését, aki egy könyv elégetése ellen szólalt föl. Voltaire eredetileg így írt: "Milyen szörnyen igazságtalan így üldözni valakit egy olyan szerény kis műért, mint ez!". A filozófus utóbbi mondatából két kifejezést emelek ki, amit a igazságtalannak tart: "így üldözni", "olyan szerény kis műért", azaz kerülte az általánosítást.
A valóban Voltaire által leírt másik mondat (az "Értekezés a türelmességről" című esszében) így szól: "Gondolj magadra, és hagyd meg másoknak is a jogot, hogy ugyanígy tegyenek", amely mondat szintén nem általános és feltétel nélküli toleranciáról szól, hanem arra tanít, hogy fogadjuk el mások jogát ugyanarra, amire nézve önmagunknak jogot követelünk. Ezzel tudok azonosulni, ahogy Ferenc pápa legutóbbi enciklikájának gondolatával is: "Mások helyén kell állnunk, ha motivációikban és aggodalmaikban szeretnénk felfedezni azt, ami valódi, vagy legalábbis érthető". Az én értelmezésemben a tolerancia a közös igazság megtalálásának egyik feltétele, de amibe nehezen fér bele a bizonyíthatóan hazug kijelentések korlátlan eltűrése.
George Orwell úgy fogalmazott az 1984 című művében, hogy "A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik", de utóbbi mondatban sem azt a feltételt olvashatjuk, hogy szabadságunkban áll kimondani bármit, hanem olyan példa szerepel, amelyet erős bizonyítás alapozott meg. Ugyanakkor végtelen számú az állítások sora, amelyek hamisak és megtévesztőek, de azokat csak olyan vitában tudjuk elkerülni, ahol a vita szabályai a résztvevők többsége által elfogadott alapelvek. Különben a vitáinkat zajjá züllesztené a maszlag és az ostobaság. | |
| 57. | [tulajdonos]: bukott | 2020-12-06 13:59 | Nem nevezem meg a cikk szerzőjét, a stílusembert, a Nemzeti Közsszolgálati (sic @2012) Egyetem tud. seg. munkatársát, akinek a bukott képmutató brüsszeli kalandja kapcsán írt Kontrája négy napja a "Bátai Tibor" című naplóban olvasható itt a Dokkon is, ezért annak tartalmát nem hagyhatom szó nélkül.
A cikkíró szövegének akad (az ovis sértegetésektől és rögeszméktől megtisztított) lényegi része is, hogy a gondolatoknak csupán üdvtörténeti vetülete lehetséges: az emberi cselekedetnek nincs súlya, értéke és értelme az isteni kegyelem fényében. A szerző szerint csupán vallási kérdés bármelyik ideológia, fundamentalizmus az összes nézetrendszer, amelyekről az illetékes zsinat réges-rég eldöntötte, hogy melyik miért eretnekség. A zsinati döntés szerint Szent Ágostonnak van igaza, az erkölcsi megfontolások elégtelenek, "Add meg Uram, amit parancsolsz s követelj tőlem, amit csak akarsz".
De ha az "Ineffabilis amor" kezdetű bullára (1297) visszaemlékezünk, amely kényszerből nyilváníttatott ki, nem pedig a fölvilágosodás első sugaraként, s amellyel a pápa az egyház bevételét védte kimondhatatlan szeretettel, akkor egyértelművé válik az is, hogy a világi erkölcsi nézetek minősítgetése is csupán belügye lehet a szent egyesületnek. Ami Istené, azt megadhatja Istennek, erre én is szelíden (így ebéd után jóllakottan) bólintok, de a császárnak - a hatalmaskodónak - adandó kötelezettségekről nagyon másként vélekedem, mint Máté evangélista után a cikkíró. A császárpártiak jussa helyett én a nép javáért adózom...
A cikkben említett bukott politikus a legutóbbi időkig egy császárpárti légiót erősített összes jogászi tehetségével. Hű szolga volt, megadott mindent, amire az uralkodó vágyott, segítette az egyedülálló vagy LMBTQ szexuális irányultságú emberek jogainak csorbítását is. Abban nincs vitánk a cikkíróval, hogy a család védelme közügy, és a szexuális élet magánügy. Azonban a magyar törvények (élükön az Alaptörvénnyel) egyoldalúan korlátozzák a család fogalmát, különösen a szexuális élet egyes formáit stigmatizálva. Most akkor a szexualitás magánügy vagy mégsem?
Amennyiben azonos nemű párok akarnak örökbe fogadni egy gyermeket anyagi és lelki biztonságot nyújtva, akkor azt csak jogellenesen tehetik meg, mert az Alaptörvényre visszavezethetően nem alkothatnak családot, vagyis a hatalom szemében az ő szexualitásuk már nem magánügy, hacsak "A családpolitikáért felelős miniszter különös méltánylást érdemlő esetben" nem gyakorol kegyet. Értem én, ilyesmi a torz jogállamiság: "hacsak"...
A hatályos jogalap szerint a család, legyen bármiféle erőszakos légkörű és a gyermekek biztonságát veszélyeztető, de ha "Az anya nő, az apa férfi", akkor éljen, éljen, éljen, védi az Alaptörvény. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
