Ötvös Németh Edit naplója: próza

NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója
Legutóbbi olvasó: 2025-11-10 16:50 Összes olvasás: 54144

617.	[tulajdonos]: próza	2024-03-22 19:15
Szükségszerű Fogorvosnál voltam. Első nap köszörülés. Érzéstelenítővel kibírható, főleg mert a két fog halottnak bizonyult. Másnap szükségszerű kínzás történt most érzéstelenítés nélkül. Nem adhatott szurit a doktornő, mert a mintavételhez az íny eredeti állapotát kellett prezentálnia. Ha befecskendez valamit, azáltal torzulhat a minta, úgy az illeszkedéssel adódhatnak problémák. Valószínű ebből kiderült, hogy igen koronát fogok kapni. Na, nem rubintos, smaragdos csillogósat, csak valami fakó csontszínűt. Persze, ez mindennapi eset, semmi különös, de ha az emberrel történik és nem ő a hallgatóság egy tagja, akkor maga az iszonyat. A múltkor könyvtárba voltam. Sokkal jólesőbb élménynek bizonyult. Pici fiókrészleg, de mindig van ott egy idősebb hölgy, aki ráér beszélgetni és a könyvtáros hölgy mindig megkínál kávéval. Most is így történt. Az olvasó ajánlott nekem egy vastag kötetet, aminek a borítóján egy férfi arcának alsó harmada látszott, erősen rendezetlen fogazattal. Amennyi gondom volt már nekem a sajátommal, iszonyodva adtam vissza neki a könyvet. A hölgy erősen bizonygatta, hogy remek olvasmány. Ha jól emlékszem valamelyik világháború résztvevőjeként érte a főszereplőt valami csúnya dolog. Utána műtétek sorozata következett, aztán egyszer csak elege lett és gátat szabott a beavatkozásoknak. Erre a regényre hívta fel a figyelmemet a hölgy. Hát nem! Sőt egyáltalán nem akarom elolvasni. Hátráltam be fejcsóválva, fogaimat összeszorítva a sorok közé. Ma eszembe jutott, ahogy a dönthető széken vízszintben feküdtem és a doktornő dolgozott rajtam. Nem láttam az eszközt, de az érzés egy cikornyás nyelű, miniatűr, borotvaéles szélű tortakiemelő kanál képét rajzolta az elmémbe. Mi több bele is égette. Azt hittem soha nem lesz vége a műveletnek. Apró mozdulatokkal szeleteket vagdosott az ínyemből és visszatuszkolta a fognyak köré, jó mélyre, hogy hiba ne legyen. Ezt olyan profizmussal művelte, hogy az ájulás mezsgyéjére csak tört pillanatokra csúsztatott át, majd hirtelen visszarántott. Eközben játszódott le bennem, hogy hagyom az egészet a csudába és elleszek, mint egy mókusvámpír. Legfeljebb előrébb kerülök majd a pénztárnál a sorban, ha megfelelően csattogtatom ijesztgetésképpen a fogsorom. A hátránya az lenne, hogy elvinnének a sintérek. Ebből az anyagból erre képes a tudomány. Tudom, hogy hogy ennek így kellett történnie és olyan lesz majd a mosolyom mint egy kellemes lámának, de talán nem fogok köpködni. írta:Ötvös Németh Edit 2024. márc. 19.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!