NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2026-08-01 10:12 Összes olvasás: 61374| 343. | [tulajdonos]: házi feladat | 2020-09-18 16:52 | Nyanyai örökség
Mit lehet közölni, ilyen fikarcnyi idő alatt, mikor a szabadságom első napjai is becsusszannak egy fekete lyukba, elmossa őket az eső vagy felmásznak a szivárványon és köddé válnak.
Valahogy így voltam anyámmal. Mindig mikor valami szépet reméltem nagy hirtelen eloszlott.
Persze nem is várhattam mást, mert nagyanyám megtanította anyámnak a “ mit is” . Nem tudom , dehogynem tudom, hogy mit lehet megtanítani egy négyéves gyermeknek, magam is megtettem háromszor, de hogy anyám mit tanult ez idő alatt, arról fogalmam sincs.
Nagyanyám ugyanis ekkor robbant fel. 1945- ben a háború végén, a bunkerokból tartottak hazafele. Az előtte haladó szekér hátsó kereke ráfutott egy aknára. Nagyanyám éppen mögötte ment, három gyermeke közül kettő volt vele, egy biciklin tolta őket. Akkor jött a bumm. Valószínű a kerékpár ülése képviselte a választóvonalat. A nagymama meghalt, anyám és öccse karcolásokkal megúszta. Így lépett a képbe nagymamapótlónak a Nyanya. Soha nem szerettem a citrompótló ízét, ezek a pót izék nem jók nekem, ezt a Nyanya is bebizonyította záros határidőn belül.
Jó, hogy nem fogom a lányom torkán leönteni a forró tejet, ahogy a Nyanya tanította anyámnak.
A minta alapján kergetni sem fogom körbe a szobában, ágyakon ugrálva, aztán miután elkaptam és leszorítottam az ágyra, ahogy a Nyanya tette velem, nem nézem vigyorogva, hogy tuszkolja le a torkán az orvos a faízű spatulát.
Ilyeneket hogy adhatnék át. Vagyis miért nem? Taníthatnám a brutalitást. A jelenkor érvenyesülési stratégiáját. Kinevelhetnék egy szuperraptort, ennyi háttéranyaggal a Nyanyának köszönhetően pofonegyszerű lenne.
Igazából lenne késztetésem valami hasonlóra, mikor az atomokos lányom aki tűpontosan tervezi az autók alkatrészeit, a mosogatóban hagyja a száradt milánóis tányérját, a retkes csokoladéspoharakkal együtt. Aztán az ezredik kifakadásomra, csak egy ezeregyedik bocs a válasz, akkor merítenék Nyanya anyámhoz intézett viselkedési kultúrájából egy keveset.
Mindez megáll a suta fantazmagória szintjén, hisz képtelen lennék rá.
Miért vagyok ettől dühös? Szerintem mindenki az lenne. Számtalanszor elmondom a gyerekeimnek, hogy nem élhettek ganéban. Jó ez nektek?
Ilyenkor néznek. Lehet, hogy nem értik.
Amikor ayám jól volt és nem a kórházban mulatta a napjait, akkor folyton a nyakamra járt. Tegyek rendet az íróasztalomon, nem tudta elnézni azt az állapotot, ami számára katasztrófát okozott. Nem értettem miért olyan lényeges ez neki, én simán megtaláltam mindent. Aztan elsuhant az a pár évtized és mind a hét fejem tüzet okád a saját konyhámban, mert ilyen apró cseprő gondok akadnak, hogy mosdatlan edény.
A tisztaságra való igényt továbbadom a lányomnak, még ha megfeszülök is, mert igaz sok negatívumot kapott leckeként anyám a Nyanyától, de a rendre való vágy biztos a genetikából fakadt. Azt mondták a népek, hogy én a nyagyanyámra hasonlítok, türelmes volt mint az angyalok.
Habár egyszer lehet megvadulok én.
De minek?
A minta az fontos mondják. Egész életemben azon dolgoztam, hogy más legyek, mint az anyám, aki megtanított, hogy a gyerek verve jó, hisz ezt látta a pótanyjától. Hiteltelen szó ebben az esetben, mert az anya az jó, a másik fajta az nem anya, az mostoha vagy a Nyanyafélék családjába tartozó mutáció.
Egy ideig az ellenkezőjét csináltam mint amit az örökség csomagolt nekem.
Most van a szüret ideje. Eddig mézédes és egészséges a gyümölcs.
Nagyjából.
írta: Ötvös Németh Edit
2020. szept. 18. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
