NAPLÓK: Árny a fényben Legutóbbi olvasó: 2025-07-10 06:54 Összes olvasás: 10906| 39. | [tulajdonos]: Virág születésnapja | 2018-01-29 11:42 | Édes Kicsi Lányom! Mindenem!
Úristen! Ma lennél 28 éves! Milyen gyönyörű kor! Ha nincs az az átkozott szülészorvos, aki nem engedte, hogy időben megszülessél, hogy már ne legyen széklet a magzatvizedben, hogy ne sorvadjon az oxigénhiánytól a jobb agyféltekéd, most lehetnél virágzóan gyönyörű nő, egyetemet végzett értelmiségi, feleség, egy-két gyermek kiváló édesanyja! Nem így történt, Tündérkém! De imádtalak így is, sérülten, fogyatékosan! Téged másként kellett szeretni, mint a többi csodálatos gyermekemet, te másként tudtál szeretetet adni! Mikor édesanyád elhunyt, te voltál az egyik társam a feneketlen bajban! Volt miért élnem a hétköznapokban, hiszen gondoskodnom kellett rólad, ha elmentem, nyugodtan mehettem el, mert volt kiért, volt miért hazajönnöm! Nekem azóta nincs virágom, kicsi Virág! Gyöngyharmatom! Futórózsám! Violám! Estikém! Apa szépsége! Ahogy te mondtad egy időben: „Apszepi”!!! Kicsi Kincsem, olyan megható voltál, mikor a Nils Holgersson dallamával ringattad magad álomba! Emlékszel?! Már tíz éves is elmúltál, mikor még mindig hintáztattalak karjaimban a Hinta palintára, mielőtt Anyával lefürdettünk. „Inta” – mondtad édesen. És majd’ megszakadt a szívem, mikor már elköltöztünk, és nem volt hely a fürdőszobában, és még mindig mondtad fürdetés előtt, hogy „inta”, és én már nem tudtalak hintáztatni! Virág! Még most is ölellek a karjaimban! Itt érzem izmaimban a vézna kis tested súlyát! Itt érzem az orromban a kisbaba illatodat! Éjszaka néha fölriadok, s már indulnék az elárvult szobádba, hogy betakarjalak! Istenem! Olyan jó érzés volt, mikor a vállamra hajtottad a kicsi buksidat! Mintha csak vigasztalnál! Te másképp adtál örömöt, mint egészséges társaid! Te másképp szerettél! Te a világ egyik legtisztább lelkű kislánya voltál! Virág! Szokom a magányt, szokom az egyedüllétet, de olyan űrt hagytál magad után, hogy még ma is belesajdul a szívem! Születésnapod van, kicsi Gyöngyöm! Tulajdonképpen örülnöm kellene! Ünnepelnem! Helyette sírok! Nem látványosan, pici Tündérkém! Csak a könnyeim peregnek. Csak valami nedvesség csorog végig az arcon! Hihetetlen, hogy mennyit tanultam tőled! Látod, például szeretet, mérhetetlen nagy szeretetet! Egész pici korod óta! Olyan rejtett erőket (most egy pillanatra meg kellett állnom az írásban, zokogok!), olyan, de olyan rejtett erőket szabadítottál fel bennem, soha azelőtt, és most már soha, soha többé nem tudtam/tudok úgy szeretni, míg te itt voltál nekem ebben a Siralomvölgyben! Hadd köszönjem meg neked, még egyszer, Kicsim amit kaptam tőled! (Hiszen a szeretet a legnagyobb adomány, ami a Földön létezik!) Engedd, hogy tovább hintáztassalak gondolatban, hogy furulyázzak neked, sokat, sokat, hogy lássam ovális arcocskádon a fölcsillanó tekintetedet! Engedd, kérlek engedd, hogy soha el ne feledjelek, húsom a húsomból, vérem a véremből! Tudod, Picur, sokáig nem tudtam a furulyát a kezembe venni! Sokáig nem nyílt dalra a szám, a karomat azóta sokkal ritkábban nyújtom ölelésre. Hallgatózom olykor, szól-e a kicsi csörgőd, amivel játszottál még 25 éves korodban is! Apa szépsége, ma még jobban ölellek, még akkor is, ha elcsuklik a hangom, mikor megszólalok! Mondtam már, hogy az ablakod előtt, a fenyőfa mellett, édes kis hóvirág nőtt?! Mikor elmegyek mellette, mindig megsimogatom a kelyheit. Itt vagy te velem még ma is a mindennapjaimban, minden virágban, minden madárcsicsergésben, minden örömömben, minden bánatomban! Elbizonytalanodtam! Úgy szeretnék hinni abban, hogy a halál után is van élet! Úgy szeretném hinni azt, hogy odafönn tágasabb a fürdőszoba, hogy újra hintáztatni tudjalak! Hintáztatni, Gyöngyharmatom! Hogy örömöt szerezzek neked, hogy újra halljam azt a szót, hogy „inta”, amit csak mi ketten értettünk, mint ahogy a szeretetnyelvünket is! Kit érdekel, hogy sokan csak egy fogyatékosnak tartottak tégedet, kit érdekel, hogy szerintük intézetbe kellett volna adnunk tégedet! Ugye, Virág?! Minket aztán, nem! Mi ketten nagyon boldogok voltunk, ugye?! Ugye, ha van odafönn élet, istenke a karjába ölel téged és hintáztat, és te édesen csicserged: „inta”, „inta”?! Ugye, nem felejtesz el Apszepi?! Ugye, mi mindig szeretettel gondolunk egymásra?! Ugye, mi találkozunk még?! Mondd, hogy találkozunk! Csak jelezd! Rázdd meg jobban a csörgődet! Kicsi buksidat hajtsd a vállamra!!! Virág! Én elsírtam az összes könnyeim! Köröttem tengeróceán! Kérlek, várj egy pillanatot, hadd fújjam ki az orromat! Na, most már jól van! Nagyon boldog születésnapot kívánok, Kislányom!!!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
