NAPLÓK: Átnyúlok a hegyen Legutóbbi olvasó: 2025-04-15 01:57 Összes olvasás: 5397| 13. | [tulajdonos]: Oláh Imre, vers | 2018-08-10 00:58 | Félidő
Tudnék -e ma messzire menni veled?
Tudnék -e önfeledten adni?
Csendben lennék inkább, s csak fuvallva
nézném, ahogy eljár az idő felettem…
ahogy temettem a tegnap ízét
becsuknám a jövő torkát
Ne habzsoljon fel egészen
nem is akarok már tortát
csak mások egyenek
nekem remegve új gerinc kell
szárnyakkal ülnék seholsevolt tájon
csak öröm poharát innék
Csak ennyit akarok
mások legyenek mások
nem akarok bárdot
semmit sem akarok most egészen
csak félig, csak egy morzsát
csak a szikla mellett ülni hegygerincen.
| |
| 12. | [tulajdonos]: Oláh Imre, vers | 2018-08-01 21:28 | Lakás
Furcsa sehol se, s mindenütt lakni
S nem elégni szenvedéllyel
Furcsa egy tál valóság fölé hajolni
Fájdalmat kitépni csontos kézzel…
Letérdelni csak a bátrak tudnak
Elrágná csontom is egy idegen halál
De Te mellettem vagy, el nem hagyhatsz
Mindenség csordul ki poharadnál
Nehéz nekem asszonyom tartani
Kedves szép szavú selymes füveken
Fáról tépne nálam messze jobbat
én meg csak kibontó szöszeit kergetem
Kerti idők kezdetén és végén
Városi bútoron ragyogva vagyok
Te szólíthatatlanúl távoli vagy
Ki mégis hozzám legközelebb ragyog
De jó, hogy kitámasztasz bennünket sírunkból!
De jó, hogy új lesz egyszer csak minden!
De jó, hogy meglátok minden ágat
Ahogy emberek csücsülnek kezeden
S akkor nem lesz furcsa mindenütt lakni
Csak elégni lehet szenvedéllyel
A valóság fölé hajolt fájdalmaink
nem lesznek meg. Te törlöd el!
| |
| 11. | [tulajdonos]: Oláh Imre, kezdetleges Vers | 2018-07-30 20:34 | Álmot láttunk
Várok rád!
Ez az utolsó este,
s vége.
Várok.
Itt nincs szó,
s nincs fény se.
Várok,
aztán lehullok
a földre.
Sivárrá
teszem e helyet
örökre.
Savassá,
sóssá, korbácsoktól
verve,
Elporlad az út
min jártunk,
s most feledve
Feledném
az álmot,
melyet láttunk.
1997.
| |
| 10. | [tulajdonos]: Oláh Imre, vers | 2018-07-26 21:21 | A mai nap
A mai nap szép volt!
Úgy éreztem, nyomorúságomban
Bánatomban, üres lépéseim
rögtönzött sorsom közt is,
a megmagyarázhatatlanság
rejtkében, légüres tér peremén,
mellettem fénybe néző fűszálakon is
mit a nyúlnak ételül letéptem,
s az emailekből, hívásokból is,
úgy mint a halk szavakból
s imákból, mik az ég alatt voltak,
hogy elesett, s kicsi vagyok,
de végtelenül sokan...
nagyon sokan Szeretnek!
| |
| 9. | [tulajdonos]: .,, | 2018-07-12 21:20 | Mondatok
Mit mondhatnék Neked, ha kérdeznél?
Merről fúj most, s merre tart a szél?
A halálnak fullánkja kinél maradt?
Vagyunk, majd eltűnünk egy perc alatt?
Mit mondhatnék arra, ki lettem?
Ki voltam, és miként szerettem?
Miért törtem el, mint csorba pohár?
Mibe nem lehet tölteni semmit (sem) már. | |
| 8. | [tulajdonos]: Oláh Imre, versek | 2018-07-10 21:13 | Szeretem a hegyeket
Szeretem a hegyeket!
Ott lapul meg ilyenkor
minden vad,
láthatatlan ismerős.
Csendben fűzött
levél alatt, egy mosoly,
egy talány, egy bánat.
Szeretem a hegyeket,
fél szemük Napra néz,
fél szemüket csókolják
az árnyak...
Mint kabáton egy kéz,
úgy simulnak fáik,
értelmetlen lenne nélkülük
minden magány,
s nem alhatna közöttük
szakadék,
melyen átsuhan a bánat...
2016. okt. 29. | |
| 7. | [tulajdonos]: szerelem út | 2015-09-15 13:02 | Házakba hazatér az este (Oláh Imre, 2005.)
Az ég karcos felhői
a házak
furcsán ívelt ablakában
ágyat
bontanak (már) szürke hajú
társat
kit milliónyi este
dere elhozott
Átkarolva ülnek le
az árnyak
tejbe esett barnacukor
párlat
rajzol tányér peremet
a szájnak
s az édes párnára
teszi kezét | |
| 6. | [tulajdonos]: szerelem út | 2015-09-07 15:39 | Elmentél ( Oláh Imre, 2010.)
Elmentél, hogy megtalálj Hajna,
hogy hiányodból lehessek újra
zendülő nyár,
hogy lehessek újra a kezdet,
míg a varjak ismét nem jönnek,
s letűn' a táj.
Elhagytál, hogy visszakapj végleg,
botladozunk, mint összetört népek:
valaki vár
hajlott csönd fölött a szótlan, hogy
kinyithassa újra szórtan, mint
szírmát a szár
leteszem már melletted kezem,
nem kísért és nem vonz semmi sem,
tied a szám
vártad, hogy mondjam ki: "Féltlek!"
hogy "Nélküled nem annyit érek!"
" Hogyan tovább?"
Ami elhal, csak az élhet végleg,
búzából csak így lehet élet,
máshogy soha
bordám, ha elhalva leomlik,
csak Szellemből lehetek jobb itt,
Jézus szava
azt is kell viselnünk, ha tőrnek,
így leszünk csak kipróbált ércek...
Örökké társ
2010. | |
| 5. | [tulajdonos]: szerelem út | 2015-09-07 15:00 | Éjszaka (Oláh Imre, 2013.)
Álmos a szúnyogjárta éj,
Elgörbül üresen a tál.
Nem adtam annak, aki kért,
Nem néztem arra, ami fáj.
Teszteli szememet a kép:
Feled, vagy én hagyom, mit lát?
Takaród küszöbig is ér,
Mégsem ér hozzám el szád.
Egyedül utazik a busz,
Nélküle csuklik el a táj.
Megszárad kezemen a tus,
Rossz vázlat karcos ablakán.
2013. | |
| 4. | [tulajdonos]: szerelem út | 2015-09-07 12:21 | Úton (Oláh Imre, 1999.)
Mellém ült az este.
Arcomba bámul némán.
Ő ismer, a szemembe néz,
de nem köszön, elrohan,
nem vár.
Elbúcsúzom. Messze vár az út.
A vonat már robog velem.
Elkenődik ablakán a mosoly,
mert nem jöhetsz velem.
Elviszem a szépet,
velem jön, mi fáj.
Kergetőzik bennem a múlt,
s már a jövő kérlel:
Ne várj!
Felemészt a zakatolás.
Kergetőznek a házak.
Elsötétül ablakon a bánat,
lesöpri szememről szemed.
Elejtem apró gyöngysorát
a mának, s szerte gurulva
akár a könnyek
fehérek, tiszták, hófehérek,
mint e táj.
1999.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
