NAPLÓK: törmelék Legutóbbi olvasó: 2025-04-02 09:33 Összes olvasás: 30151| 226. | [tulajdonos]: Hivatástudat | 2023-03-12 19:38 |
Ez a baj azzal, ha eleget alszom két nap egymás után: lesznek gondolataim. Most például azon jártak ráérősen és meg-megbámulva a rendelkezésre álló tényeket, mint ahogy az ember séta közben teszi, szabad idejében, de rohanás közben soha, hogy ha tudom, hogy mi az, ami megbetegít, s mi lenne jó a testemnek-lelkemnek, miért választom mégis mindig az előbbit, s miért nem fér az utóbbi az időmbe bele.
S hasonlóan ahhoz, mint mikor séta közben az ember észrevesz egy kékre festett kaput, egy rézkilincset, a rügyeket a fákon, vagy az égnek feszülő ágak alakját, amit sietve nem lát meg, egyszerre ott volt előttem, a szemem ütötte ki a megoldás: amibe lassan belepusztulok, azt úgy hívják, hogy hivatástudat.
Ez betegít meg, kényszerít rá, éri el, hogy azt válasszam, abba törődjek bele, ami nekem nem jó, akkor is, ha az már olyan káros, hogy a testem üzen: ne tovább.
Nemcsak az érzés, mert az pszichológia, azt még helyre lehetne hozni. Hanem a TÁRSADALMI ELVÁRÁS. A gyakorlatban ez nemcsak áldozathozatal elvárása a nagyobb, közösségi jóért (“gyermekeinkért”), hanem a végenincs, határanincs önkizsákmányolásé is. Zokszó nélkül.
Ez az, ami megnyomorít és megbetegít. Ironikus módon kizárólag azokat, akikben van ‘hivatástudat’, azaz hajlam az áldozathozatalra és a közösségi célok, mások (pl gyermekek) jóllétének a saját jólléte elé helyezésére. És hogy nagyon is létező a társadalom részéről és sulykolt a társadalmat vezetők részéről ez az elvárás, az is jelzi, hogy abban a pillanatban, hogy a pedagógus ezt megsérti, szóvá teszi az ingyenmunkát, méltánytalanságot, rögtön ALKALMATLAN lesz, hisz aki panaszkodik, abban nincs nincs hivatástudat, (s a gyermekeket sem szereti).
Ezerszer leírták, hogy hivatástudattal nem lehet kenyeret venni a boltban, s próbálták elmagyarázni, hogy attól még, hogy meg szeretne valaki élni a fizetéséből, nem jelenti azt, hogy ne tanítana szívvel-lélekkel. De ez is, meg az érvelési hibák kimutatása is csak védekezés, ami a problémát változatlanul hagyja. Az pedig nem más, mint hogy hivatástudatot elvárni eleve TISZTESSÉGTELEN.
A hivatástudatot mint fogalmat, mint elvárást sürgősen törölni kellene a szótárakból és az emberi elmékből. Mert itt a neoliberális késő kapitalizmusban semmi mást nem jelent, mint elvárt megfizetetlen önkizsákmányolást. Nemcsak a pedagógusoknál, az orvosoknál is, ápolóknál is, minden szakmánál, ahol felmerül.
A nagyobb jó, a köz java sem sérülne, ha hivatástudat helyett szakértelmet, lelkiismeretességet és tisztességet várnánk el. Igaz, akkor ezeket már nem lenne olyan egyszerű nem megfizetni. De “gyermekeink” semmit nem vesztenének vele. Sőt. Egy jobb, élhetőbb világot nyernének.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
