NAPLÓK: tenyérnyi magocskák 3 Legutóbbi olvasó: 2026-06-03 20:14 Összes olvasás: 19796| 30. | [tulajdonos]: mindenütt ahol körülnézek halá | 2008-05-30 08:16 | LEHET, HOGY
Amikor olvasod a versem,
Én már lehet, hogy nem vagyok.
Amikor írom a versem,
Te még lehet, hogy nem vagy.
/HALHATATLANSÁG/
(K.E.Zsolt, 2008.05.30)
| |
| 29. | [tulajdonos]: -- | 2008-05-29 20:43 | | de én, én így meddig fogom bírni... | |
| 28. | [tulajdonos]: -- | 2008-05-29 20:29 | | minden mozdulatom rossz. minden mozdulatommal fájdalmat okozok. pedig kihúzhatnám azt is, kihúzhatnám, hogy sose érjen véget ez a napló. attól még a szavam is, nevem is maradhatna. nemigaz? nyulacska, nem igaz? "Huss..." nem illanna el, mint a buborék. | |
| 27. | [tulajdonos]: ----- | 2008-05-29 17:27 | | kellene már valamit kezdenem az életemmel. | |
| 26. | [tulajdonos]: másoknak szeretném | 2008-05-29 11:47 | most már tudom, miért szeretem mások verseit. mert ők másnak írnak. pl nekem. és én? önzőn csak magamat? magamnak? merthogy te is én vagyok. akkor kinek írom én a verset? miközben neked... bűn-e az, ha csak magamnak.
este nem voltam elégedett. azaz igen is, meg nem is. de inkább elégedetlen. nem nekem szóltak a versek. szerepek. túl sok szerep. vagy inkább csak egy? ezt éreztem? hogy valójában csak egy arc? mindenesetre hiányérzetem volt. nem volt benne az én, a személyes. csak felületek voltak, mindenféle felszínek a távcsövön, egy tudatosan magát felnőttnek megjátszó szemen keresztül. azonban játék nélkül. mert a tudatos, akár tudattalan játék már feszültséget okozott volna. túl feszült, túl összpontosító, túlságosan arra figyel, hogy minden pontosan, jól legyen rendezve. nekem ez túl kimódolt. szépen, tudatosan megcsinált, ehhez nem fér kétség, de üres. ez a szem még mindig nem bontakozott ki, még mindig feszeng, még mindig csak jó verset akar írni. még mindig a felszínen mozog. unalmasak nekem ezek a távcsővel játszó felnőttek. a távcsővel játék is, ha már távcsővel játék, csak akkor izgalmas számomra, ha gyerekek játsszák. abban igazi rácsodálkozás van. sosem szerettem a távcsővel kiránduló igazi felnőtteket. bocsássanak meg ezért nekem a felnőttek. tudatosan felnőttnek lenni persze nem bűn. sőt. nemes öntudatra vall. de még a sok ismeret nem hordoz önmagában pszichológiai látóképességet. amint azt a szerző kívánna láttatni. persze meglehet, én látom rosszul. talán sok-sok ismeret hiányában. vagy éppen a sok-sok rejtett ismeret mögül, ami nem látszik. én valahogy felnőttként, és gyerekként sem voltam másként, szerettem a saját szememmel látni. vagy egészen másról volna itt szó? valójában ott lenne a kulcs, hogy itt és most, a kérdező (olvasó) szemszögéből láttunk mindent? mert ha így, visszavonok mindent. akkor és innen ez nemhogy baj, hanem erény. valami többlet. hiszen megismertünk, megismerhettünk egy másik embert. és ez így már sokkal izgalmasabb. utóvégre is az ő választott versei voltak. sőt, annyira így volt, s ez mindezek mellett szól, hogy a szerző csupán utasításokat kapott, melyik verset olvassa. végülis el kell ismernem szép gesztus a szerző részéről is. nem mondom, hogy előnyös, de önzetlen gesztus. igen, azt hiszem erről lehet itt szó. csak akkor kapunk hiteles képet egy szerzőről, ha az egész kötetet elolvassuk. hiszen lehetséges, hogy mindaz ami itt, most, csak egyetlen arc volt a sok között, azonos oldal, nézőpontból. a többi ott rejlik a kötetben. a kocka többi oldala. hiszem és remélem azt, hogy itt és most ezen az alkalmon nem ismerhettük meg teljességében a szerzőt.
viszont voltak szép, őszinte pillanatok. voltak szakmai tanulságok is. volt amit a végén szerettem volna feljegyezni. összességében nem bántam meg, hogy itt voltam. mondhatom azt is, boldog vagyok, elégedett, hogy végül elmentem.
| |
| 25. | [tulajdonos]: -- | 2008-05-28 13:41 | szeretlek
| |
| 24. | [tulajdonos]: -------- | 2008-05-28 11:59 | nagy és szeretetre éhes, önző, még mindig csecsszopó gyerek. harsogó, kis ripacs. mindigis azzal együtt, úgy szerettelek. téged, mint mindenkit. ahogy mindenki mást szerettem. magányos vörös ló. aki ha néha nyerít, egy-egyet magasba, csakúgy a levegőbe. vagy rug. magába, asztal alá. szerettem amikor megvédtél, amikor értem szóltál. szerettem régen amikor boldogan puszit adtál, és akkor is amikor hátat fordítottál. vagy hirtelen tartottál beszéddel, ok nélkül. érted? magamért? amikor törődtél. valahogy minden tökéletesen illik a képbe. ...és ahogy kérdezed a melletted ülőt, mindig szerettem ahogy kérdezel, mikrofonnal, nélkül. bár ezt már mondtam neked, amikor még szóltunk. mondtam máshol is másnak, amikor máshogy szólt. másnak. hogy hogyan szól. néha okosan, néha sutábban (okoskodva). többször okosan. szenvedélyesen. te mindig szeretted azt akivel beszéltél. legalább annyira mint magadat. és ez sugárzott. sokszor próbáltad rábeszélni arra is ami nem. hogy neki jobb. pontosan minden úgy volt jó ahogy volt. mindegyiketeket egyformán szeretlek. kicsi sakkfigurák, amiben én? voltam valami pont. nem tartozék.
szerettem volna ma elmenni az estre. tudod, régebben is mondtam, amikor ha kimaradt. valahogy éppen mint ma is, csak kimaradsz. valahogy mindig valami közbejön. miért? nincs magyarázat. szinte látom, szállsz csakúgy fel, a magasba. vagy inkább magadba? nem. pontosan tudod hol kell harsogni, és hol visszafogni. pontosan tudod hol hogyan ismerjenek. (lássanak). most csak úgy zengeni fogsz, akárha pusztulna. és fönn leszel, fönn....föld. mindig a magasban. de az is lehet, tévedek. minden csak kitaláció, .... az egész életünk. mi is. „hazudok magamnak egy világot...” de hiszen ez az én versem. valahol talán van. itt van. ezúttal neked ajánlom. azt hiszem csak ez az egy rész jó belőle „hazudok magamnak egy világot,
hogy élni tudjak, hogy legyen valami.” egyik tanáromnak meg ez (igaz, neki csak ez volt belőle): „Utolsó szemek. Tessék, itt vannak még
ezek a maradéknyi szemek,
visszaadom neked, elgurítom… talán valahol
meggyökereznek, talán nem.
Sohasem tudom meg, nem akarok emléket.” az utolsó sor nélkül, itt már nem jó. túlságosan lezárt, hamis.
nagyon boldog estét kívánok neked, s hogy mindenki ott, akit szeretsz. mindannyiatoknak szép, baráti estét.
| |
| 23. | [tulajdonos]: -------- | 2008-05-28 09:54 | Szolidaritás
Elhatározzuk, hogy tiltakozásul együtt leugrunk.
Én az utolsó pillanatban meggondolom magam.
A többiek elpusztulnak, én megmenekülök.
Együttérzek velük.
Csalódás
Hát mégis meghalunk.
Megint átvertek.
Talán
Nagy fába vágtam a fejszét:
Kísérletezem, hogyan élhetnék örökké.
Talán, ha nem ébrednék fel minden nap.
Félre
Félre fordított fejjel
Esünk át saját magunkon.
(K.E.Zsolt, ?2008)
| |
| 22. | [tulajdonos]: -------- | 2008-05-28 09:53 | Fejben írok,
S Fejben felejtek.
Fejben sírok,
S Fejben felejtlek.
-----------------
Nagy arc,
Kis harc.
Kis arc,
Álarc.
Nagy arc,
Nagy harc?
Kis arc,
Kudarc?
----------------------
Megint odaégett
Téged kéne a falra festeni.
Nem az ördögöt.
Feketén-fehéren
Fekete színű a bőröm.
Ja nem, most látom, hogy fehér.
a Kemény vonal
Nekem nincs mobilom.
Igaz, fóbiám sincs.
Autót sem vezetek.
Bár legalább jogsim van.
A tévével más a helyzet.
Fehéren-feketén
Fehér színű a bőröm.
Nem, most figyelmeztettek, hogy fekete.
| |
| 21. | [tulajdonos]: ---- | 2008-05-28 09:45 | ÖNKIFEJEZÉS
Szívesen beszélnék magamról,
De nem kérdez senki.
S hallgatom azokat,
Akik szívesen beszélnek magukról,
Bár nem kérdezte őket senki.
AZ ÉLET HABOS OLDALA
Könnyűnek lenni, emelkedni, süllyedni.
A világot felfedezni, mindenbe belekóstolni.
Az életet habzsolni, a jövővel nem törődni.
Az ételeket két pofára, az italokat... ami belefér.
Mámorosnak lenni, elmerülni, fulladozni.
Kissé magamhoz térni, kikecmeregni.
Újra süllyedni, újra emelkedni.
(Kicsinek lenni, jelentéktelennek. Egynek a sok közül.)
Visszacsúszni egészen, evickélni az árral szemben.
Lassan feladni, beletörődni.
Az életet még egyszer átgondolni.
Egy korsó sörben darázsnak (cseszlének) lenni.
(K.E.Zsolt, 2008.05.28)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
