NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-12-29 21:04 Összes olvasás: 159640| 44. | [tulajdonos]: Nem fölösleges | béla: ezt még leírom, bár fölösleges | 2011-11-18 18:10 | Egyáltalán nem fölösleges, köszönöm, hogy tovább gondolta, sőt, a leírtak többségével egyet is értek. Részletesen:
- A kettőnk zenei ízlése eltérő; részemről ebben semmi gondot nem látok. Az enyémbe az is belefér, hogy nem (csupa) zseniket hallgatok szívesen.
- Elég jól ismerem a szabadalmi leírásokkal szembeni követelményeket (ami azt is jelenti, hogy a kijátszásuk módozatairól is van fogalmam). Ha létezhetett volna kifli-szabadalom, nyilván elterjedtek volna az egyenes, négyszög-keresztmetszetű, stb. pékészeti termékek.
- Ha valami közkincs (szellemi értelemben), az egyáltalán nem jelenti azt, hogy alkotója ne kapjon érte pénzbeli ellenértéket, amikor átadja a megrendelőjének. Ha a termék ráadásul tárgyiasulhat (pl. könyv vagy az Ön által említett Béres-csepp), akkor akár eladott példányonként kaphat osztalékot. Ha színházban előadják, moziban levetítik, koncerten eljátsszák, kaphat a jegyárból. Vannak tehát bevált megoldások a szellemi termékek egy részére; nagy valószínűséggel megtalálhatók a többire is.
- Az internet dolgában két út van: vagy rendet tenni (de nem rejtett hírszerzési módszerekkel, hanem technikai megoldásokkal), vagy tudomásul venni a valóságot és hozzá igazítani a jogot.
- Még valamit teszek hozzá, mert fogalmam sincs a megoldásról. Tegyük fel, hogy "A" költő megír egy verset, amely megtetszik "B" költőnek. Átveszi a történetet, a tagolást, a sorhosszakat, a ritmust, a rímképletet, továbbá (ha a tehetsége megvan hozzá) a jellemző stílusjegyeket, szójátékokat, egyéb költői eszközöket, és megírja a saját versét. Alapesetben ez egyszerű lopás. De akkor hová tegyük a variációkat, a parafrázist, a paródiát, és egy speciális esetet: a műfordítást? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
