NAPLÓK: pink Legutóbbi olvasó: 2025-11-04 17:36 Összes olvasás: 8360| 19. | [tulajdonos]: biztos, hogy választani kell? | 2019-10-01 12:44 | “Én a magam részéről azt gondolom, hogy szonettet mindenkinek tudnia kell írni, akinek ez a foglalkozása….Azok a szerzők, akik soha nem írnak kötöt formában, vagy mert nem érdekli őket az ilyesfajta játék, vagy mert erre esetleg nem képesek, nincs hozzá hallásuk, váltig hangoztatják, hogy a forma eltéríti a költői szándékot, nem enged felszínre törni rejtett tudati tartalmakat és a külső keretek ornamentikává egyszerűsítik, végső soron hiteltelenítik a megszólalást. Meggyőződésem, hogy a dolog ennél sokkal bonyolultabb. Ha teljesen igazuk volna, akkor a kötött formát valamiféle üres doboznak kellene tekintenünk, amibe a szerző mintegy belegyömöszöli a mondanivalót. Nincs tehát igazuk? Vagy csak részben? Ha őszinték vagyunk magunkhoz, és netán fordítottunk már verset, akkor tudjuk, hogy bizony történik ilyesmi…(a költő) igyekszik úgy játszani a szótagszámmal, hogy megfeleljen a forma követelményének.
Csakhogy játék közben történik valami nagyon fontos: ha a szerző egyszerre elég oldott és elég fegyelmezett…maga a nyelv kezd játszani vele, és olyan véletlennek tűnő, ám megmutatkozásuk pillanatában evidenciaként felszikrázó megoldásokat kínál fel, amelyhez elméje soha nem jutott volna el, ha gondolatai nem a forma labirintusán küzdik át magukat. Kötött formában tehát szerintem (szinte) bárki tud írni, de ahhoz, hogy az elkészült mű felragyogjon, hogy ne pusztán ujjgyakorlatnak tünjék, hanem a külső kényszerek mellett titokzatos, belső törvényszerűségnek engedelmeskedő szövegnek, készségszinten kell ismernie a szakmát…” (Tóth Krisztina előszava G. István László Repülő szőnyeg c. könyvéhez, amiben a szerző ( aki egyébként zenei és matematikai tanulmányokat folytatott) kötött formában ír verseket, kimondottan azzal a céllal, hogy a forma jellegzetességeit szemléltesse)
És, részlet Garaczi László Hasítás című könyvéből, ahol fiatal költők beszélgetnek a rímekről.
“ A Corsóban a pincér undorodva néz ránk. Sört és unikumot rendelünk. Megjön Hajnal Bandi, újabb sörök nyílnak, az üvegeket befutja a pára. A rímekre terelődik a szó, a rím halott, mondja Bandi, felejtsd el, nincs rím.
Ahhoz, hogy elfelejtsek valamit, mondom, tudnom kell, hogy mi az. Rímelnem kell, mielőtt nem rímelek.
A rím hazugságra kábít. Azt érzékelteti, hogy a világ kész és egész.
Le a rím ezeréves uralmával, kiáltja Bandi.
Az összes pincér minket bámul.
Álljatok ellent a rímes kárhozatos kísértésnek!
Az egyik elindul felénk.
Le a rímmel, pusztuljon a rím!
Fizetünk, mondom neki.”
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
