NAPLÓK: szeretni jöttünk.... Legutóbbi olvasó: 2025-07-04 23:06 Összes olvasás: 6544| 3. | [tulajdonos]: Az Ovisuli | 2007-07-08 09:05 | Véget ért a tanév! Boldog lehetnék, de nem tudok! Sötét felhő nehezedik szívemre és beárnyékolja örömömet.
Mert nem csak a tanévnek van vége! Azt hiszem, annak is, amit mi itt három éve létrehoztunk, amiért éltünk és dolgoztunk. Kitaláltunk valamit, amivel segíteni tudtunk, azoknak a gyerekeknek, akiknek máshol nincs helyük! Akik többet szenvedtek eddigi rövidke életükben, mint te vagy én összesen. Létrehoztuk három éve az Előkészítőt! Azoknak, akik bár életkoruknál fogva már iskolaérettek, de még egyik iskolatípusba sem tudnának jól dolgozni, és sikerélményhez jutni! Egyik kislány kitalálta, hogy ez az „ovisuli”!
Ilyen-olyan képességhiányban szenvedő kölykök, akik valamiben mások, mint a normál átlag. Három éve egy csoporttal indultunk, az idén már három volt. Egy hiperaktív, egy értelmi sérült, és egy „normális” kicsit „éretlen” csoportunk.
Egy barakk épületet varázsoltunk gyerekparadicsommá! Az összes falat befestettem meseképekkel! Mert hogy imádok festeni! Sokszor szétáztunk, a mozgásteremben tócsákban állt a víz, a szobám faláról csorgott az eső vagy épp a hólé, de valahogy a festményeket mindig megkímélte föntről „valaki”!
Kaptak itt a kis lúrkók napi mozgásterápiát, logopédiát, heti egyszer még pszichiáterünk is volt, aki vagy a gyereket, vagy a szülőket kezelte. A gyerekek hat, nyolcfős kiscsoportokban tanultak, mert őket lehetetlen nagy létszámú osztályokba zsúfolni. Az tény, hogy a hét különböző szakvégzettségű kolléga elsőre soknak tűnik a húsz gyerekhez, de így igazán minőségi munkát tudtunk végezni. Minden gyerek megkapta az egyéni és a kiscsoportos fejlesztéseket, amire neki szüksége volt. Lemérhetően iszonyú sokat fejlődtek év végére! Volt egy autista kissrácom. Bezárt világával érkezett hozzánk. Eleinte csak az asztalom alá bújt, és semmit nem beszélt. Aztán valahogy, amikor „cica báb” került a kezére, cicahangon elkezdett velem társalogni. És, amikor a falamat festettem, megállt és óriási lelkesedéssel kiáltotta, hogy ez „varázslatos”! Év végére megtanítottam olvasni, és bár év elején még befogta a fülét, a legkisebb zajnál is, az évzárón büszkén verte a dobot, és hangosan mondat versikéjét!
Tudnám még sorolni, sorban mindegyiket, de nem fárasztalak vele.
Olyan világot élünk, hogy ma mindenkinek nehéz ebben az országban boldogulni! A fenntartónk már nem tudta a béreinket kitermelni, az új rendeletek, szabályok lehetetlenné tették, pedig a szülők már nagyon magas tandíjat fizettek. Január óta már minimál béren dolgoztunk, de egyikünk sem hagyta cserben a kölyköket, inkább még több magánórát vállaltunk!
Vége a tanévnek! Kipakoltam a szobám, a barakkra rákerült a lakat, lezárták az épületet! Mert már a bérleti díjat sem tudta fizetni a fenntartó.
Sok gyereket vettünk föl az idén megint. Lehet, hogy szeptemberben valahol tudjuk folytatni a munkánk, de ez sem biztos!
De hétfőn megyek a polgármesterhez, hajlandó meghallgatni, mert azért vannak ötleteink a jövőre nézve.
Kérlek, szoríts nekünk!!! Szoríts az Ovisuliért!!!
u.i:
Természetesen, ez a találkozó nem jött létre. Már reggel hívtak, hogy sajnos a polgármester úrnak sürgős dolga akadt, de nagyon készségesen átirányítottak egy ostályvezetőhöz, a másik (mellék ) épületbe. Persze, ott udvariasan közölték, az ügy nem hozzájuk tartozik, akikre viszont igen, csak augusztusban üléseznek újra, addig jól megérdemelt pihenésüket töltik.
Hazamentem és megírtam a házmester c. szösszenetemet, mert valahogy itt egyfolytában söprögetnek.
Lehet, hogy mindegy milyen színű a hatalom, egyszerűen csak HATALOM?
Ja, és volt egy újabb kiskölyök, aki felvételre jelentkezett, azt mondtuk majd augusztusban megnézzük, addig pihenünk. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
