NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-05-19 16:14 Összes olvasás: 1718081346. | [tulajdonos]: reasons for reading | 2020-08-18 13:20 | A gyerekeim nem ismerőseim fészbukon. Gy kérte először, h szabadon megnyilvánulhasson, én meg teljesen értettem, mire gondol. Szóval tiszteletben tartom. Amit meg akar velem osztani, azt megosztja üzenetben. Azt is elfogadtam, h ne tegyek fel róluk képet, úgyhogy aki az adatlapomat nézegeti, nem jön rá, h van gyerekem.
Gy. kiskora óta naplót is ír, meg több, mint 10 éve blogot is, meg verseket is, de szigorúan le vagyok tiltva róluk. Ez kívülről lehet, h egészségtelen, vagy hideg viszony benyomását kelti, de éppen nem az. Ő is tudja rólam, h írok, leegyeztettük, h ő hol van és én hol vagyok, h ki tudjuk egymást kerülni. Nem olvassa a verseimet, én se az övét, ez az a terület, ahova pont azért nem járunk, mert tiszteljük a másikat, mint embert. Akkor is, ha a gyerekem/anyám.
Már csak azért is, mert engem azért vittek haza harmadikban félévkor a középiskolából, ahova szerettem járni, egy másikba, ahova nem, mert anyám elolvasta a naplómat és felháborodott. A naplóm nem volt eldugva, ott volt az íróasztalomon, mert azt hittem, egyértelmű, h az ember nem olvas bele a más füzetébe. (Az órai levelezést is csak elveszem, sose olvasom el, ugyanezért.) Anyámat konkrétan egy mondat akasztotta ki, ami róluk szólt apámmal, aminek nyomán később még azt is megkaptam, h miattam került válságba a házasságuk.
Az emberek nem szeretnek olvasni. Nem marad semmi az asztalfiókban, publikál a virtuális felületeken boldog és boldogtalan, de míg egyre több a szöveg és szerző, az olvasók és az olvasások száma folyamatosan csökken. "Csak az olvassa versemet//ki ismer engem és szeret" írta J.A., és erre vágyunk, ilyen értő, (szívével is!) olvasóra. Ehelyett, ki az, aki megtalál?
Évekkel ezelőtt a sógornőm, akivel nem vagyok túlságosan jóban, ő mondjuk véletlenül, de ha már itt járt, elolvasta nemcsak a verseim, de az akkori lesújtó bírálatokat is. Hiszen nyilvános, én meg voltam olyan hülye, h a szabályzat azt írja, h saját néven legyek fönn, akkor azt adom meg. Aztán az új munkahelyemről az a kolléganő, aki fészen pl nem jelölt vissza, és akit egyértelműen zavar, h én odamentem dolgozni, egy vacsorán mellém kerülve a verseimet hozta szóba, amikről csak úgy szerezhetett akkor még tudomást, ha rám guglizott. Fasza. Mit kereshetett ugyan? Mit akart rólam megtudni? Az érdemeimet? Alig hiszem.
Pár napja megírtam egy újabb ilyen vkinek, mert helyzet lett, h ne olvassa a naplókat, legyen szíves, mert nem akarom ezt a helyet elveszteni. Az őszinte megnyilvánulás lehetőségét. Nem mondtam meg, melyik az enyém. A gyerekem előtte figyelmeztetett, h ne tegyem, mert lehet, h pont azért fogja elolvasni. De bíztam benne, h mivel én biztos betartanám, ő is. Erre az olvasottságom 2 napja megint az egekben.
És ne utáljam az embereket. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|