NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 04:51 Összes olvasás: 170243| 1147. | [tulajdonos]: violence | 2020-03-09 11:06 | Csak cserepek. Esik, feladnám. Esőmosta utca. Ez már volt. Az épület, a mosdó, az, h sírok. Mert esik, ennyi. Kisüt a nap, felszárad bennem is. Szeretet. Ami a másiknak nem jó, az nem az. Az erőszak. Engedje már magát szeretni, fogadja már el, nézze már, hát nem páratlanul gyönyörű? Hát nem.
Azt mondom, mindegy, h van-e, nincs-e, h látható-e nap mint nap. De nem így van. Még ha úgy is döntenék, h a hátralévő időben, ami ki tudja mennyi, jöhet iskolazárás, karantén, akármi, szóval, még ha úgy is döntenék, h a hátralévőben, ha ő balra, akkor én majd jobbra megyek, h minimalizálom az időt, mikor egy légtérben vele, ha ezt úgy sikerülne, h egyáltalán ne lássam, akkor se lenne ugyanaz, mint mikor már látni többet nem lehet.
De azt is tudom, h bűn, h bűn volt. Meglátnom, bele akarni magam a fejébe, a szemébe, érdeklődő szemem, nem volt közöm, nem lett volna szabad akarni sose. A szeretet két oldalú. Ha nem az, akkor erőszak azon, aki nem akarja. A szeretet fel kell számolja magát, ha a másiknak az a jó, ha nincs.
Nem akarhatom, h ne haragudjon rám. Az megint csak rólam szól. A szeretethez köze nincs, puszta önzés. Haragudjon, ha az kell, h ép bőrrel szabaduljon. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
