NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 10:58 Összes olvasás: 202175| 486. | [tulajdonos]: nyelvoktatás 1. | 2017-05-12 10:52 | Az utóbbi hetekben nem tudok úgy belépni facebookra, h pár percen belül ne fussak bele a magyarországi nyelvoktatást ekéző írásba, s az arról lógó okosabbnál okosabb kommentekbe. Nyilván az okos algoritmus rájött, h ez az egyik érdeklődési területem, de számottevően megszaporodott az ezzel kapcsolatos eszmecsere, a téma a levegőben van.
Tegnap már úgy felhúztam magam, h kis kutatást végeztem, mégis hogy és miért került oda. Hevenyészve tettem, az információ nem teljes körű valószínűleg.
A jelenlegi hullámot az abcug cikke indította, amit aztán a 444 is átvett e hangzatos címmel:
Nyelvvizsgája van, de megszólalni nem mer a magyar
Erről a cikkről barátosnémtól hallottam. Rém lelkes volt. Na, róla annyit kell tudni, h velem együtt 1988-ban érettségizett, úgy, h 2 nyelvet nem tanult meg. Az oroszt 8 év, a németet 4 év tanulás után nem. Én két nyelvből érettségiztem és angol szakra mentem egy évvel később.
Ő végig kitűnő volt, én nagyon nem, matekversenyeket nyertem, de volt egy gondolkodó évem, amikor lementem 3,2-re. Az angolt is dacból tanultam meg, mert másodikban azt találta mondani a tanárom, h nincs nyelvérzékem, adjam le.
A felsőoktatásban alapvizsgáztam franciából, az egyik tanárról le lehetett zsírozni a vizsgát, direkt a másikhoz mentem és nagyon büszke voltam, h négyesre sikerült. Barátnőm ezalatt mindig talált újabb és újabb tanárt, aki már végre jól tanítja (még mindig a németet), minden nyáron heteket töltött rokonoknál Münchenben. De egyre gyakrabban hallottam tőle, h ő reménytelen eset, nincs nyelvérzéke. Miközben az egyik legintelligensebb ember, akit ismerek.
2010 után öt évig volt munkanélküli, mikor lehetőséget kapott egy ingyenes nyelvtanfolyamra, aminek a végén nyelvvizsgát lehetett tenni. Akkor már több, mint 10 éve tanítottam, készítettem nyelvvizsgára, már az elején leesett, h megúszásra megy: a minél kisebb energiabefektetés irányába. Könyörögtem, h hallgasson hanganyagokat, odahordtam neki az összeset, ami a könyveihez tartozott, h írja meg a fogalmazásokat, h olvasson könnyített olvasmányokat. Nem tette, elmagyarázta mindig, h mért nem felel meg neki. Elég intelligens volt ahhoz, h kijátssza a teszteket, mélyebb értés nélkül kilogikázza, hova mit kell írni.
A 80%-os eredményeit aztán lobogtatta nekem, bizonyítékként, h rossz a tananyag, rossz a tanár: hiszen ő nem tud semmit, mégis meg tudta írni.
Nem nyelvvizsgázott, ő reménytelen eset, képtelen a magnót megérteni. És lám, neki volt igaza, nincs nyelvérzéke, h ennyi óra után sem...
Aztán eszperantóból mégis, nem részletezem, de most rém boldog volt a cikktől, h milyen igaz, van nyelvvizsgája, s mégse tud semmit. (Mondanom se kell, h a vizsga 3 év alatt semmilyen alkalmat nem keresett, h azt a nyelvet használja.)
A nyelvtanulással kapcsolatos fóbiája következtében az egyszem gyerekét általánosban már két nyelvből hordta különtanárhoz, és bár a fia kiemelkedő volt a természettudományokból egy harmadik nyelven járt kéttannyelvű gimnáziumba.Biztos, ami biztos.
Folytatom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
