NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 20:59 Összes olvasás: 197570| 219. | [tulajdonos]: maradék | 2016-02-14 17:43 |
Szal igen, ha mind múlik, megszűnök. Én írtam, ne tagadjam. Tán nem múlik mind. Tehát mégse bomlik teljesen, úgy tűnik, mégiscsak VOLTAM. A nem írás itt van tartósan, nem tudok írni. Nem szólal meg semmi, süket az életem, nem vers. Pedig eléggé történik. Erős effektek, szívre, húsra, a valóság a kezeim között. Én a valóság kezei közt. Volt alkalom bátornak lenni. Volt alkalom árulóvá válni. És lettem az előbbi. És nem lettem az utóbbi. Nem írok, élek. Szétfeszíti a kereteim, éjjel nem alszom. Megelevenedett TÖRTÉNET van. Történek.
Persze, nem erről akartam. Csak arról, h az a lényeg, h jó verset írjon az ember. H érezze, ha nem jó. Nem szabadna, h a maradás olyan rohadt fontos legyen. Minek lenne velem tele a maradós sáv, ha nem jó, amit írok. Ha jó, azt éreztem mindig, nálam az alig elviselhető, felfokozott állapot. Nem mondom, h rossz. Nem is kellemes. Ritka. Mint a bátorság. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
