NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 23:30 Összes olvasás: 202308| 1875. | [tulajdonos]: ír | 2025-09-16 20:02 |
Akkor vagyok boldog, mikor írok. Írni a boldogság. Rendszerint nincs rá alkalom, reggeltől estig a más van.
"miért lesz a cél csak dolog,
ha mindegy, hogy mit dolgozok?" (Bertók László: Egyik rímtől a másikig)
A táj befogad, az emberek nem.
xx
Nincs menedék, de egy-egy tárgyon megpihen a szem és az elme. Mintha belesűrítve lenne egy palack halványrózsaszín teába az otthon, de lehet az hímzett blúz, ami mintha százéves lenne, és talán az csakugyan, a kolléganő az őrzők közül való, képes rá, hogy a nagymamája blúzában jöjjön tanítani.
Végül is bármi, ami a jóság jelölője. Akkor is ha annyi csak, amennyi. A jóságnak (vagy talán az örömnek?) nincs kiterjedése. Innen.
xx
Dietrich Boenhoffer Börtönleveleit olvasom többek között mostanában. A gondolatmenetek medre. Lassú és mély. Pontosan jó. A lényeges dolgokról. És rettenetes úgy olvasni, hogy én az utókor, már azt is tudom, hogy mi felé halad ez az élet. Hogy ki fogják végezni. Iszonyat.
(Ő is, ahogy Petőfi is azt érti munkán, h ír és olvas. De boldognak lenni talán hübrisz. Úrrá lenni a dolgainkon, helyünkre kerülni. Beteljesülés nélkül is lehet teljes élet, olvastam éppen tegnap éjjel.) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
