NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-06-18 02:04 Összes olvasás: 195038| 1845. | [tulajdonos]: Apu | 2025-06-04 18:13 | Én tényleg azt hittem, hogy most, hogy meghaltál,
végre visszajössz. Hogy így, hogy túlestünk
a leépülés és a kontrollod vesztése stációin,
hogy túl vagyunk azon, hogy kicsúszik a kezedből a tested,
a napi száz fekvőtámasszal, futással, biciklizéssel
karbantartott műremek, pont az szégyenít meg, ami
a büszkeséged volt, s méltón,
hogy végre, hogy túlesünk a leépüléseden,
már nem lesz akadálya, hogy akit elvesztettem
az elmúlt években, végre visszatérjen.
Amikor meghaltál, másnap utaznom kellett,
s talán azért, mert fogtam a vállad, mikor elmentél,
és azt képzeltem segítek neked, hogy kevésbé legyen
rossz végigmenni ott, ahol végig kellett menned,
(szeretet, tényleg semmi másunk nincsen)
úgy gondoltam velem együtt nézel a lebukó
napba, hogy a téged cserben hagyott testet
elhagyva már szabadabban, akadálytalanul
kapcsolódhatunk, ha épp úgy hozza. De az akadállyal
távoztál te is. Azóta, mióta lement a lázam, egyszer
sem éreztem, hogy ott lennél velem. Hol vagy most?
Nem hiszem, hogy amivel nem boldogultunk a halál
innenső oldalán, most meg tudnánk oldani csak ,
mert már nem tudsz visszaszólni akár hallgatással is.
Úgy szembenéznék azzal, hogy elmúlásod számomra
mit jelent, de a napok nem várnak meg
és új nap új halált, bajt terem, ami mellett az,
hogy ötvenöt évesen valaki az apját siratja
illetlennek tűnik | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
