NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2025-05-22 06:06 Összes olvasás: 193346| 1840. | [tulajdonos]: Apám versei | 2025-05-10 14:22 |
1991. szept 17.
Kegyetlen hónap!
Megfogyott a gyertya
Egykor kecses, magas
fehér törzse.
Még ég, de látom
a már saját olvadékában sercegő
lassan dőlő kanócát.
Fel, fellobbanva
Még ég!
Tudom, látom, nem tart,
nem tarthat már soká.
Pontosan tudom,
előre látom, oly
kevés idő van míg
égni láthatom.
Mivé lett teste?
Mit ért a hosszú lángolás?
A fény s meleg
mit adott hosszú ideig.
Hová lett?
Tudom, fényt és meleget
Tőle kaptam, s hogy élhetek.
Kegyetlen sors,
most miért nem segíthetek?!
***
Már öt hete múlt
Harmincöt hosszú nap.
Harminchat napja még
Éltél! Anyám!
Jaj! Milyen életet!?
-és nem tudtam segíteni...-
***
A fenti 2 verset egy vastag kockás füzetben találtam, amibe a legkülönbözőbb dolgokat írta Apám a kilencvenes évek elején: komplett tanfolyam az egyik irányból, nyitó és záróértekezletek, szülői értekezletek és nyári táborok vázlatai, de főleg mindennapi jegyzetek. És egy ponton, váratlanul ezek, pár üres lappal egymás között. Döbbenetes, mennyire Apám is vagyok. Természetesen nem tudtuk, h felnőtt fejjel is ír verseket, ezt a kettőt sztem én olvastam most először. Nyilván, mert nem az alkotás volt a cél, csak a fájdalom, a belső érzelmi feszültség vezetődött le így.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
