NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2025-06-01 04:50 Összes olvasás: 194220| 1832. | [tulajdonos]: dream | 2025-02-11 21:02 |
A mostani vmi új szintje fáradtság, hetek óta nincs remény sem arra, hogy fogyjon, irgalmatlanul több a végzendő, mint amennyit elvégezni lehet. Ráadásul felébredek éjjel, s órákig nem alszom, valószínleg azért is, mert jobb meggyőződésem ellenére még este 6-kor is kotyogtatok egy kávét, h legalább még egy adag dolgozatot/fogalmazástt kijavítsak és úgy menjek be a legtöbb csoportomba, h ha mindent nem is, de legalább vmit megcsináltam nekik.
Na de múlt éjjel, kb egy hete először végre jót aludtam, közel eleget. Így álmodtam is, amitől másnap pihenebb vagyok - ez se volt egy ideje. Úgyhogy kisimultabb arccal teszek-veszek reggel a konyhában, mikor egyszer csak bevillan, h mit is álmodtam, amitől most oly nyugodt vagyok. Ezt:
Fekszem a ravatalon. Illően fel vagyok öltöztetve , fehérben vmi fekete szalagokkal. A barátnőm jön oda végső búcsút venni, vele beszélgetünk. Ez kicsit nyugtalanít, hiszen nem így kéne lennie. Mármint nem szabadna már élnem. Később másnak is magyarázom, nehogy félreértse a helyzetet: "Én már egyszer meghaltam." Olyan izgatottság, mint mikor rosszul csinálsz vmit, ennek meg kell oldódnia temetésig. Meg is oldódik. Jön vki, és kihúz egy csövet, amiből eddig áramlott rajtam át vmi: az élet. Ennek a valakinek mondom kicsit búsan végül:
"Pedig már olyan jól éreztem magam."
Kihúzza.
xxx
Váó. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
