NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2025-04-02 09:25 Összes olvasás: 190650| 1829. | [tulajdonos]: vers | 2025-01-20 13:10 |
Apukám, aki január 4-én meghalt, az utolsó éveiben verseket tanult meg kívülről magyarul és franciául. Két verset találtam az ágya mellett kinyomtatva, azok voltak az utolsók. Az egyiket, József Attila: Leltár című versét el is mondta nekem, a másikra nem emlékszem. Ezt a másikat másolom most ide. A harmadik versszak a legszívenütőbb számomra.
Juhász Gyula: Búcsú
Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.
Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.
Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?
Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.
Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.
Csak egy csók, aki hideg kőre lel,
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.
Egy pillangó, ki csillagot keres
S elgázolja egy durva szekeres.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
