NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-10-20 06:39 Összes olvasás: 204991| 1766. | [tulajdonos]: Bohuniczky Szefi | 2024-01-08 15:52 | A téli szünetben kiéltem egy kicsit magam: végre olvashattam magyarul és olyat, ami jólesik. Az esik jól, ami okos és nem munka. Tehát olyan, ami semmire se jó a hétköznapi életben, haszontalan, viszont mélységesen érdekel, mert egyrészt a szellem világa, másrészt meg igaz. Így kerülnek képbe a nyelvújítási harcok dokumentumai, a matematikai feladványok, vagy, mint legutóbb, Bohuniczky Szefi.
Őrá a Molyon találtam, ha jól emlékszem, Babits miatt. Valaki lelkesen említette Otthonok és vendégek című önéletrajzi könyvét, amiben megjelenik egy sor nyugatos író, s látszik, hogy ki milyen ember volt (az írónő szemével). Engem főleg Babits érdekelt, s miután a helyi könyvtárban semmi nem volt Szefitől, nincs mit veszteni alapon rákérdeztem a gimim könyvtárosánál is. A nevet elismételtette velem, mert még életében nem hallotta, mondtam neki, h tegnapig én sem, s aztán nagyot nézett, h van tőle egy könyv az állományban: pont az, amit kerestem.
Ezt olvastam aztán el idén először, s nem bántam meg. Bohuniczky Szefi Tabon nőtt fel, aminek egyébként az életemben is szerepe volt, de erre most nem térnék ki, a Nyugatban novellákat publikált, legfőbb mentora Móricz volt, aki nagyon tehetségesnek tartotta, a fiatal kétszer nyert Baumgarten-díjat, több regényt írt és jelentetett meg szintén a Nyugat sorozatában, az utolsót, ami Virginia Woolf Saját szobájának magyar verziója Lázas évek címmel 1947-ben, s aztán elhallgatott. 1969-ben halt meg, az önéletrajzi regényét , amit olvastam 1967-ben fejezte be. Erről az nyilatkozta, hogy azért fogott hozzá, mert rosszul esett neki, hogy már senki nem emlékszik rá, h ő író volt valaha. Azt írja a könyv hosszú bevezető tanulmánya is, h már életében elfelejtették.
Ő, és férje Maller Dezső, akit többek azért bocsáttattak el 1919-ben a Tanácsköztársaság bukása után a csurgói tanári állásából a rosszakarói, mert túlságosan propagálta Ady Endre verseit, Pestre költöztek és bérelt lakásokban laktak, de ezek a lakások gyakorlatilag irodalmi szalonokként működtek. Rendszeresen megfordult náluk Schöpflin Aladár, Szabó Dezső, Németh László (aki az Ember és szerep című írásában jól meg írja őket is), Tamási Áron, Pap Károly és még sokan mások az évek alatt, de a kor szokása szerint kávéházba is jártak, főleg a New Yorkba, ahol egy idő múlva már a Nyugat asztalánál volt a helyük.
Azt nyújtotta a könyv, amit vártam, megjelentek hús-vér emberként a nagy nyugatosok, és beleszagoltam a korba, újra meg kellett állapítanom, h létezik időutazás, csak korabeli könyveket és szemtanúkat kell olvasni. Jól ír, ért a megjelenítéshez, s mivel az egyik száll itt is a "Saját szoba-vonal" (ha vki nem ismerné, Virginia Woolf azonos című írása arról szól, h mi lesz a született tehetségből - ha nem írónak, hanem írónőnek született, illetve h hogyan válhat íróvá, aki a gyengébb nemet erősíti.)
A visszaemlékezésben így bőven szó van a saját művei születéséről és témájáról is. Nagy kedvem támadt többet is elolvasni, főleg a Rigó és a Nők című novelláskötetét, amiről Török Sophie nagyon lelkes kritikát írt, s ami a legszebb könyv díjra is pályázott annak idején, mivel Fáy Dezső illusztrálta fametszetekkel, de egyszerűen nem lehet megszerezni. Antikvárban nincs. Nem adták ki újra, s úgy tűnik még csak könyvtári állományba sem került. (Vagy már kiselejtezték.) Legalábbis az általam először megnézett online katalógusokban nem szerepel.
Azért el fogom olvasni, mert végül a pápai könyvtár adott találatot és kikérem könyvtárközivel. De elgondolkoztam, h min múlik az, h vkit, h egy írót elfelejtenek. Őt eleve kevesen olvasták. Nem azért, mert rossz volt, hanem mert a Nyugatot csak nagyon kis példányszámban lehetett eladni. S le is ír egy jelenetet, h állnak Móriczzal a Könyvnapon az asztalkánál és az emberek mennek a jó napsütésben és rájuk se bagóznak. Aztán Móritzot kiadták az átkosban is, most épp az ő 1934-36-os novelláit olvasom, amit az ötvenes években nyomtak újra, Szefit meg nem. És azóta sem. De hogy min múlik a feledés, min múlott az ő esetében, nem tudom pontosan.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
