NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-02-10 22:16 Összes olvasás: 215368| 1615. | [tulajdonos]: detox | 2021-09-29 17:07 | Próbáltam egy kis digitális detoxot, bár tudtam, h nem engedhetem meg magamnak. És tényleg nem, hiába tudom, h erre lenne szükségem, ha két délután nem vagyok elérhető, máris megvannak a következményei. Nem szól arról, h mire lenne szükségem. Nem lehet úgy jól csinálnom, h nekem is jó legyen.
A gond az, h már akkor sem tudom jól csinálni, ha rámegyek lelkileg, testileg. Vmi bajom van, nem tom fizikális, vagy mentális, de 2 egymást követő nap, nem tudtam lábon és ébren megmaradni délután. Nem is az, h fáradt voltam, hanem, mint mikor beteg vagyok - utoljára a Covid előtt közvetlen, illetve alatta volt ilyen. Ma talán jobb egy fokkal, mondjuk jóval kevesebb órám is volt ma, mint az előző 2 napban.
De amúgy se akar menni semmi. Masszívan szerethetetlennek érzem magam, ötödik keréknek, nem megfelelő alkatrésznek, ehhez a munkához fiatal, tetterős, élettel és kapcsolatokkal teli fiatalok kellenek megfelelő anyagi háttérrel.
Én meg nem tudok jó lenni. Nem tudok újabban jó órákat se tartani. És látszok, mint ember. Az, akivel nem akar barátkozni a fene se, mert furcsa. De talán még nagyobb baj, h bennem is kevés a szeretet. Nem vágyom emberekre egyáltalán. Jobb lenne mindenkinek, ha magamra húznám az őszt, a nedves falakat és elmerülnék abban a felfénylő felületekben, tétova illatokban, reccsenő változásokban. Mert ezt tudnám csinálni vég nélkül. Ma, mert éppen nem voltam rosszul, mint pl tegnap, egy szabad percemben felrémlett, h talán most tényleg indokolt lenne egy pszichológus, mert nem tudom, h mi bajom pontosan, de egyre rosszabbul teljesítek és mintha a lényegem veszett volna el.
Erő kéne valahonnan. Sokkal több. Meg jóság. A megalkuvásaim meg legalább észlelni, mert azok, meg a jellemgyöngeség szoktak még így padlóra küldeni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
