NAPLÓK: nemCasanova Naplója Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 05:32 Összes olvasás: 2393| 7. | [tulajdonos]: lehetõség | 2017-12-30 18:16 | ..Nagyobbra cseréltük a lakásunkat tehát, aki pedig megvette Tõlünk a régit hát Õ egy álomlány volt. Filmekben látni ilyen kristálytiszta szépségeket. Maga a tökély. Van ilyen a valós életben is, csak ritkán
adódik lehetõség egy ilyen jelenség közelébe férkõzni. Már jó pár hét eltelt, amikor egy hírtelen felindulással elhatároztam, hogy megismerem. Egy igen egyszerû ürüggyel felkerestem. Az volt az ötlet, hogy becsengetek hozzá és közlöm vele, hogy korábban társkeresõ hírdetéseket adtam fel és hogy nem e kaptam új levelet, aztán gondoltam majd beszélgetésbe elegyedünk és a többi adja majd magát. Ez volt a haditerv. El is mentem hozzá és csengettem. Meglepõ módon épp otthon volt és nyitotta is az ajtót. A megjelenése akkor is álomba illõ volt. Tiszta érdeklõdõ tekintettel nézett rám. Közöltem is vele, hogy korábban társkeresõ hírdetést adtan fel és megkérdeztem Tõle, hogy nem kaptam-e levelet mióta onnét elköltöztünk. Nem, válaszolta kurtán én meg vártam hátha eszembe jut valami mentõötlet, hogy beszédbe elegyedjünk. De lefagytam. Nem jutott eszembe semmi. Õ meg csak nézett türelmesen, de aztán kis idõ múlva kénytelen kelletlen elköszöntem. Csalódás. De hát nem egészen így terveztem, de ez a nõ amúgy is túl jó hozzám, hát végül is ki vagyok én. Jópár nap múlva azonban épp egyedül voltam otthon, tévéztem meg csak úgy punyadtam. Kopogtak az ajtón én meg mentem és kinyitottam. Hát meglepõdtem rendesen. Az álomlány állt az ajtóban. Én meg egy pillanat alatt végigmértem. Mindig ugyanaz a megértõ félmosoly az arcán, én nem is tudom hogy tudott mindig tökéletesen kinézni, de sikerült neki. Láttam, hogy a jobb kezében van egy levél és már nyújtotta is felém és közbe meg közölte, hogy kaptam egy levelet. Átvettem tõle és mondani akartam neki valamit és Õ is várt érdeklõdõ tekintettel. De nem tudtam akkor se, hogyan kezdjek beszélgetést vele. Az ember egy tökéletes jelenséggel nem tud csak úgy beszédbe elegyedni. Úgyhogy csak megköszöntem a levelet, de csak egy "kösszel", aztán még pár pillanatig bámultuk egymást, aztán automatikusan elköszöntem tõle, mert olyan lehetetlennek éreztem ezt a szituációt, aztán bezártam az ajtót és valahogy sejtettem, hogy életem egyik legnagyobb lehetõségét bénáztam el. De ezen már nem is keseregtem. Már hozzáedzõdtem. Így az álomarcú lánnyal se jöttem össze. Ez a hajó is elment, még mielõtt jött volna. Na de az ösztöneim megint csak a társkeresés felé sodortak, és ezután jött az a lány akivel másfél év levelezés után randiztunk, majd aztán közölte, hogy már van valakije. Na ezután ismét a neten próbáltam társat találni és több tucat, lehet hogy vagy száz nõnél próbálkoztam be, de semmi, zéró eredménnyel. Nem is értettem a dolgot, végül is intelligens srácnak gondoltam magam és olyan nagy igényeim nem is voltak..
F. köv. | |
| 6. | [tulajdonos]: talány | 2017-12-29 18:15 | ..Szóval randi. Másfél év után randira hívtam a lányt, bár kicsit cinkes volt mert igazi értelmiségi típusú lány volt. Rendkívûl okos és mûvelt. A külsõ megjelenését kompenzálta legalább, mert nem volt egy túl megnyerõ külsejû teremtés, de azért jól elbeszélgettünk. Tél volt amikor levonatozott hozzám. Igyekeztem jó benyomást kelteni benne és jól meg is értettük egymást. Egy presszóba ültünk be, ahol meglepõ de hangulatos módon még egy igazi kandalló is volt, amiben tûz égett. Tiszta romantikus környezet és az egész presszó a miénk volt, ugyanis abban a napszakban nem nagyon volt forgalom. Szóval csacsogtunk. Aztán hazavonatozott. Aztán még kétszer találkoztunk személyesen, aztán email-ben meg telefonon tartottuk a kapcsolatot. Szépen leveleztünk, telefonon beszélgettünk rendszetesen, aztán egyszer csak közölte, hogy összejött valakivel már elég régen. Nekem ez tulajdonképpen fel se tûnt, hogy lecsapták a kezemrõl, Õ meg egész ügyesen eltitkolta elõlem. Persze magamat hibáztattam, hogy nem voltam elég rámenõs, de mindegy is volt, hiszen nem nagyon illettünk össze és ha össze is jöttünk volna, én nem sok mindent tudtam volna vinni ebbe a kapcsolatba. Késõbb már a levelezés is elmaradt, így hát megint csak hoppon maradtam. Korábban azonban igazi gyönyörû álomarcú lánnyal ismerkedtem meg. Ez még a hírdetõsújságos idõszakból való. Eladtuk a lakásunkat és nagyobbra cseréltük. Aki pedig megvette nos olyan csinos lányt addig sehol nem is láttam. Tökéletes alkat, szép egyenes szõke hosszú haj. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, csak az alkalmat vártam, hogy beszélhessek vele..
F. köv. | |
| 5. | [tulajdonos]: esély | 2017-12-28 16:36 | ..Cseteléssel próbálkoztam. Addigra már szórakozóhelyekre nem jártam, csak esetleg haverokkal egy-egy kocsmába az aktuális korsó sörre meg dumára. Cseteltem megszálottan. Ha ennyi időt amennyit társkeresésre szántam aranyásással töltöttem volna, már miliomos lennék. Szóval eleinte csak csetoldalakon regisztráktam és találomra hívtam privát beszélgetésekbe velem kb. egykorú nőket. Azt mondják az őszinteség fontos a kapcsolatban. Gondoltam a kapcsolat elején is. Persze, ha valaki úgy tud őszinte lenni mint pl. : 'Én egy üzletkötő vagyok, sportos testalkattal és a hobbim az autóm." Na az ilyen őszinteség az általában nyertes pozíció. Ilyen lehengerlő őszinteségnek kevés nő áll ellen. Velem kapcsolatban más volt a helyzet. Sose volt pénzem autóra, de kuli munkákból még egy házat se sikerült összemismásolnom. Persze, ha fiatal koromtól kezdve minden pénzemet félreteszem, tehát kenyéren és vízen éltem volna, azért mostanra már lenne házam, de kellően gyarló voltam, hogy feléltem amit kerestem. Na szóval én nem tudtam úgy őszinte lenni, vagy ha az voltam, az általában a beszélgetés végét jelentette a kiszemelt lánynál. Sokszor azért jókat beszélgettünk, ha volt rá partner és sokszor volt is. De folytatása ezeknek a beszélgetéseknek nem volt. Volt párszor email-csere, rövid levelezéssel, de az meg nagyon hamar befulladt. Ám egyszer valahogy ráakadtam egy kifejezetten kedves, nyílt lányra. Semmilyen aggálya nem volt velem szemben. Jóízűeket leveleztünk, nem is értem miért vártam vagy másfél évet, hogy randira hívjam, de elhívtam és Ő jött..
F.köv. | |
| 4. | [tulajdonos]: esetleg | 2017-12-11 20:14 | ..De nem tudtam kimagyarázni magam, inkább menekülõre fogtam. Hamar leléptem. De pár nap múlva mitadisten ahogy a városba kóboroltam jött velem szembe fürtönfúrt egy magas néger kosarassal. Nem biztos, hogy kosaras volt, de az biztos, hogy néger meg magas. Invitáltak tartsak velük. Beszélgettünk, fecserésztünk aztán a magas néger másfelé vette az irányt, mi meg ott találtuk magunkt egy panzióhoz közel. Na meg volt még a nyereményem, semmit nem vettem belõle, hát a lányt meginvitáltam a panzióba. Jött is velem szó nélkül. A recepciós azonban elég mogorva volt, sértve meg unottan beszélt, én meg sose voltam korábban ilyen helyeken, nem tudtam, hogyan intézik az ilyesmit. A recepciós kicsit kioktatott én meg Õt, aztán fogtam a lány kezét és kijötünk. Nem messze volt onnét egy park, tele jó kis búvóhelyekkel. Odasétáltunk kéz a kézben. Mentünk be a bozótosba aztán ami eszünkbe jutott azt ki is próbáltuk egymáson. Az se zavart bennünket, hogy meglátnak. Teljesen pucéran mindketten szégyentelenül és gátlástalanul hát elég vad dolgokat csináltunk. Aztán amikor alábbhagyott a lelkesedésünk, felöltöztünk és kicsit kedvtelenül sétáltunk kifelé a parkból. A lány megkérdezte: Tudod Te mit csináltál velem? -kicsit felháborodva. Nem is értettem mire gondol. -Hát azt amit Te velem. -válaszoltam. Aztán ennyibe maradtunk. Kiértünk egy kis gyalogútra, és pont arra ment el elõttünk egy igazi macsó alkatú srác. Fürtönfúrt megkérdezte tõle, hogy lenne-e kedve vele lefeküdni. A srác karonfogta és már mentek is. Furcsán esett, de hogy megkönnyítsem a szakítást, és hogy oldjam valahogy a lehetetlen sziruációt a lány után szóltam. -Büdös ribanc! - persze ügyelve, hogy a hanghordozásom ne legyen bántó. Erre Õ még hátrafordult, kicsit mosolygott, kinyújtotta a nyelvét, majd a fickóhoz bújva ketten elsétáltak. Na így nem lett ebbõl a felindulásból sem kapcsolat. Onnét megint csak próbálkoztam felszedni valakit magam mellé, és a hírdetõ újságokról áttértem az internetes társkeresésre..
F. köv. | |
| 3. | [tulajdonos]: lehet | 2017-12-10 22:54 | ..Szóval játszottam a nagymenõt. De ment is egyébként. Egy szép nyílt szemû fürtönfúrt lány kedvéért. Szórakozóhelyen voltunk. Én a barátommal, Õ meg a barátnõjével. És láss csodát alakulgatott a hódítási stratégiám. Ám ekkor a barátom elárulta, hogy csak egy kulimunkás vagyok. Brrr.. oda a felépített kép magamról, hogy valami aranyifjú vagyok. Megsértõdtem, rövidúton elköszöntem, pedig úgy tûnt nyerõ vagyok a lánynál. Addig. Kifelémenet elsõ felindulásomból az utolsó nálam lévõ ezrest belevágtam a nyerõgépbe. Oda se figyeltem, csak nyomkodtam a gombokat. És hoopp be is adta a bónuszt. Korábban nem is nagyon játszottam ilyen gépen, vagy ha igen akkor buktam. Most nem. Kiírattam a kb. 30 ezer forintot és indultam is kifelé. Ahogy az ajtóhoz értem fürtönfúrt jött befele. Közölte, hogy engem keres, meg nem érti, mi a gondom. Mondom megyek, de Õ közölte, hogy jön Õ is. Gyalogoltunk. Igazából nem is volt már kedvem udvarolni, meg a szépet tenni. El akartam köszönni Tõle, de Õ minduntalan marasztalt, hogy fél egyedül, csak egy darabig kísérjem el. Meg még egy darabig és szóval tartott, meg feltûnõ érdeklõdést tanúsított írántam. Szinte észre se vettem, de vagy 3 kilómétert gyalogolva eljutottunk a házukig. El akartam köszönni, de felcsábított a lakásukra. Persze nem nagyon kérettem magam, csak meglepõdtem, milyen ûgyesen túljárt az eszemen. Én akartam Õt elcsábítani, közbe meg pont fordítva történt. Aztán mondjuk úgy jól éreztük magunkt. A szülei nem voltak otthon, aztán ment az entyempentyem. Valahogy reggelig.
De hogy aludtunk el, vagy aludtunk-e egyáltalán arra nem is emlékszem, de reggel jöttek a szülõk. Apuka ki akart penderíteni, mit képzelek, hagyjam békén a lányát. Anyuka megértõbb volt. Hadd
élje ki magát az egyszem lányuk, amig teheti fiatalon..
F. köv. | |
| 2. | [tulajdonos]: talán | 2017-12-09 20:52 | ..Adtam a hírdetéseket rendíthetetlenül és egyébként volt hogy azért néhányan válaszoltak rá. Addigra már azt hittem, hogy nagyokos vagyok a nõk terén, de ezt megcáfolta minduntalan a sikertelenségem. Válaszoltak a hírdetéseimre, de valahogy közös hangnemet senkivel nem tudtam találni. Mindig is koravén voltam és hát tízenhat-hét évesen számomra valahogy csitriknek, kislányoknak tûntek a korombeli lányok. Az idõsebbeknek meg én voltam kölyök. Az osztálytárs-lányoknál meg nem is próbálkoztam. Õket valahogy elkápráztatták a vagány srácok. A vagányság volt a trendi. Meg még most is. Na meg a "rosszfiúság", a csibészség. Én ennek nem igazán
értettem az okait, és én nem is tudtam tipikus rosszfiú lenne. De nem is éreztem ellenállhatatlan vágyat, hogy az legyek. Ahhoz voltam szokva, hogy inkább simlis legyek, mint vagány. Játszottam, pontosabban rájátszottam a magányos farkas, a kivülálló imidzsemre, mert úgy éreztem, az azért megvolt. Így próbáltam a nõknek tetszeni, mondván Õk szeretik a titokzatos pasikat. Ebbe lehet igazság, de minden esetre legalább annyira voltam titokzatos, mint távolságtartó, mert valahogy senki nem akadt a horgomra. De senki. Nem is igazán értettem a dolgot. A filmekben mindig mûködnek az ilyen stratégiák, de azért a valóság kiábrándítóbb. Akkor aztán stratégiát váltottam, vagy csak egyszerûen tanulékony voltam. Ha nagydumásnak kellett lenni, akkor az voltam. Már javában dolgoztam a szakmunkásképzõ után, amikor megtört a jég, vagy az elátkozottságom. A barátommal egy szórakozóhelyen összeismerkedtünk két lánnyal. Az egyikõjük csodaszép szõke fürtös lány volt, én meg elõadtam a nagymenõt...
F.köv.
| |
| 1. | [tulajdonos]: igen nem | 2017-11-29 19:30 | Sokszor próbáltam már magamhoz illő társat találni, de mintha el lennék átkozva vagy valami más.
Tinédzser koromban jártuk a diszkókat, és ugye próbáltunk csajozni. Ahogy a nagykönyvbe meg van írva. Sokat olvasgattam a témában, próbáltam megtanulni, kifürkészni a női lélek rejtelmeit és próbáltam én magam meg ideális pasi lenni. Azt tanultam meg a különböző folyóiratokból, hogy a lányoknak szépen udvarolni kell, meg hogy a belső érték a fontos na meg azt, hogy a lányok komoly kapcsolatot keresgélnek.
Na én ehhez mérten igyekeztem udvarolni, meg felvázoltam a kiszemelt lányoknak, hogy komoly kapcsolatot keresek, meg hogy mik a terveim egyébként az életben. Hát nem. Így senkivel nem tudtam összejönni. Aki fiatal és diszkóba jár, és még iddogál is, na az csak szórakozni, flörtölni na meg egyéjszakás kalandot akar csak. Na én meg az udvarlási képességeimmel, meg a komoly szándékaimmal, amit már az első beszélgetésnél felvázoltam, mondván az őszinteség egy jó kapcsolat alapja, na az ilyen hozzáállásommal mindig felsültem. De mindig. Bárkinél próbálkoztam. Ha hússzor, akkor annyiszor, ha többször, akkor annyiszor. Na de kitartó típus voltam és helyszínt váltottam a partnerkereséshez. Az akkori Ifjúsági Magazinban adogadtam felfele a társkereső hírdetéseket. Mondom hírdetéseket, mert ott se értem el semmilyen sikert, de adtam egyik hírdetést a másik után, vagy volt hogy én válaszoltam a hírdetésekre, amiket korombeli lányok adtak fel...
F.köv. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
