NAPLÓK: nemCasanova Naplója Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 03:25 Összes olvasás: 2200| 7. | [tulajdonos]: lehetõség | 2017-12-30 18:16 | ..Nagyobbra cseréltük a lakásunkat tehát, aki pedig megvette Tõlünk a régit hát Õ egy álomlány volt. Filmekben látni ilyen kristálytiszta szépségeket. Maga a tökély. Van ilyen a valós életben is, csak ritkán
adódik lehetõség egy ilyen jelenség közelébe férkõzni. Már jó pár hét eltelt, amikor egy hírtelen felindulással elhatároztam, hogy megismerem. Egy igen egyszerû ürüggyel felkerestem. Az volt az ötlet, hogy becsengetek hozzá és közlöm vele, hogy korábban társkeresõ hírdetéseket adtam fel és hogy nem e kaptam új levelet, aztán gondoltam majd beszélgetésbe elegyedünk és a többi adja majd magát. Ez volt a haditerv. El is mentem hozzá és csengettem. Meglepõ módon épp otthon volt és nyitotta is az ajtót. A megjelenése akkor is álomba illõ volt. Tiszta érdeklõdõ tekintettel nézett rám. Közöltem is vele, hogy korábban társkeresõ hírdetést adtan fel és megkérdeztem Tõle, hogy nem kaptam-e levelet mióta onnét elköltöztünk. Nem, válaszolta kurtán én meg vártam hátha eszembe jut valami mentõötlet, hogy beszédbe elegyedjünk. De lefagytam. Nem jutott eszembe semmi. Õ meg csak nézett türelmesen, de aztán kis idõ múlva kénytelen kelletlen elköszöntem. Csalódás. De hát nem egészen így terveztem, de ez a nõ amúgy is túl jó hozzám, hát végül is ki vagyok én. Jópár nap múlva azonban épp egyedül voltam otthon, tévéztem meg csak úgy punyadtam. Kopogtak az ajtón én meg mentem és kinyitottam. Hát meglepõdtem rendesen. Az álomlány állt az ajtóban. Én meg egy pillanat alatt végigmértem. Mindig ugyanaz a megértõ félmosoly az arcán, én nem is tudom hogy tudott mindig tökéletesen kinézni, de sikerült neki. Láttam, hogy a jobb kezében van egy levél és már nyújtotta is felém és közbe meg közölte, hogy kaptam egy levelet. Átvettem tõle és mondani akartam neki valamit és Õ is várt érdeklõdõ tekintettel. De nem tudtam akkor se, hogyan kezdjek beszélgetést vele. Az ember egy tökéletes jelenséggel nem tud csak úgy beszédbe elegyedni. Úgyhogy csak megköszöntem a levelet, de csak egy "kösszel", aztán még pár pillanatig bámultuk egymást, aztán automatikusan elköszöntem tõle, mert olyan lehetetlennek éreztem ezt a szituációt, aztán bezártam az ajtót és valahogy sejtettem, hogy életem egyik legnagyobb lehetõségét bénáztam el. De ezen már nem is keseregtem. Már hozzáedzõdtem. Így az álomarcú lánnyal se jöttem össze. Ez a hajó is elment, még mielõtt jött volna. Na de az ösztöneim megint csak a társkeresés felé sodortak, és ezután jött az a lány akivel másfél év levelezés után randiztunk, majd aztán közölte, hogy már van valakije. Na ezután ismét a neten próbáltam társat találni és több tucat, lehet hogy vagy száz nõnél próbálkoztam be, de semmi, zéró eredménnyel. Nem is értettem a dolgot, végül is intelligens srácnak gondoltam magam és olyan nagy igényeim nem is voltak..
F. köv. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
