Azt hiszem, a hold - mint mértékegység - egyébként sem alkalmas igazán arra, amire kitalálták. Mert hogy is van ez? Félholdban mérik az örökösök földjét, ha két örökös osztozik rajta? Vagy a magyar állattenyésztők pályázaton elnyert földjét fogyó holdban?
Azt hiszem, a műhold lesz a jövő mértékegysége, mert abba Karinthynak is igaza lehet, hiszen műhold keringhet a Föld és a Hold körül is.
Egyébként is, ma már szinte semmi nem valódi, itt van a műbőr (persze, gyengébb és olcsóbb, mint az igazi), a műút (persze, gyengébb és drágább, mint az igazi), a műmell (nagyobb és drágább, mint az igazi) és a művész (abból meg már igen kevesen vagyunk igaziak...).
Szóval, a Hold. Gyakran van újhold, nem csoda, megnéztem a régit távcsővel, marhára el van kopva. Tiszta kátyú. Csoda, hogy a holdjáró nem kapott tengelytörést. Ha még divatban lenne gyerekkorom slágere, a "reszket a Hold a toó vizén", hát szét is esne.
A félhold a mostani állami sajtóból kimarad, rossz szájízt adna. Helyette a "kétnegyed" kifejezést javasolják.
Holdban mérik a nagy földet.
Kisebb? Négyszögölben.
Én meg néhány kis cserépben
tartom minden földem.
Ha mérgemben földre köpnék,
jól kell koncentrálnom,
úgy van esély, hogy a saját
földem eltalálom.
Viszont a Hold... Bár ott lennék!
Sovány, húszkilósan!
Hiszen súlya öthatodát
elveszti, ki ott van!
Simogatnám a mérleget
minden áldott este...
Azt, hiszem, hogy aki kövér,
az mind ezt kereste!
|
