NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 17:42 Összes olvasás: 154965172. | [tulajdonos]: Búcsúlevél és válasz | 2011-08-06 18:53 | Az alábbiakat DSL üzenőfalára tettem fel napokkal ezelőtt. Nem tudom, miért nem tette láthatóvá, valószínű nem akart már ezzel foglalkozni, és ez érthető, viszont én elég sokat foglakoztam ezzel, és ezért felteszem ide, a naplómba. Szeretem DSL válaszversét (is), szerintem a maradandokkban lett volna a helye.
"Kedves László! Lenne véleményem a kommentekről, de csak a két versre szorítkozom
1.) A Kemény István vers értelmezésekhez, kiegészítés féle: - a bezárt cukorgyár – már/most nem édes hazám - őzek fáznak a szántáson – hideg a közeg, nem vagyok otthon - a gonosz nénis vsz. utáni sorokat azért érzem fontosnak, mert azt a hazára, mint anyára utalásnak gondolom. A mosdatás miatt. Egy idegen nem kéri, hogy mosdassák, de itt a szó elhangzik, azaz kérhette volna, mert közel állt hozzám, de nem kérte. Talán tudtam volna segíteni.. JA versek ugranak be, a semmi ágán ül szívem, meg a Kései sirató átkozódása, bár ezek csak távoli asszociációk… olyan távol kerültél, hogy már elárulni se tudlak.. - nekem az utolsó vsz nem valami beszorulás a kint és bent között, hanem a belső emigráció jelzése. Sokszor nincs más választás. A vers nem lázadás, hanem keserűség. Nem pesszimizmus. Keserűség és pesszimizmus között különbség van. A pesszimista nem látja értelmét, hogy bármit is csináljon, elhagyja magát. A „keserű” teszi a dolgát, csak magába fordul, magából merítkezik. - a keserűség helyett ne kelljen senkinek azt hazudnia, hogy örül. Ez is a demokráciához tartozik. A diktatúra az, amiben csak vastaps van
2.) DSL verse Miért tetszik nekem ez is, mikor állítólag a két vers kizárja egymást? „valódi kéznyújtás a vers, az első két versszak mindenképpen, de összességében is, visszahívás” (Viga) Szép vers ez a barátságról, a legszebbek egyike, amit olvastam. Nem izgalmas, mint a Kemény vers, ráadásul nem érti meg az eredeti verset. Mégis, DSL itt nem elvont, mint a többi, amúgy érdekes versében; a versben annyi, a vers szerzője, és a megbántottnak vélt haza iránti szeretet van, hogy nem tudom megindultság nélkül olvasni. Hagyja, hogy ezek az érzelmek hassanak rá, átengedi magát ezeknek az érzéseknek – ne felejtsük el, hogy ez válaszvers, nem ülhet rajta hónapokig; neki kevesebb az ideje, mint Keménynek, nem tudja ezt az érzést magától eltávolítani, valami különlegeset, „irodalmit” létrehozni, éppen az adja az erejét, hogy az érzelmek azonnali, spontán áradása szólal meg, egyébként szépen kimunkált, kötött formában – ehhez elég volt az idő. " | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|