NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 15:44 Összes olvasás: 13317014. | [tulajdonos]: A kalap | 2007-01-14 09:24 | v.ö. Szentkuthy Prae I.fejezet
Az üveg mögött egyetlen kalap volt csak látható. Kis félgömb volt a formája, az egyik része csillogó és vékony nikkel csövekből állt, a másik rész, amelynek anyagát nem tudta megállapítani, valami vékony, zöldesszürke hártyából. Számára jelentést hordozott a kalap: a csövek minden időkben a szabály, a rendszer, a logikai megkülönböztetések megtestesülései, a rend örökös szimbólum lakájai; de ezeknek a csöveknek a fényében volt valami túlzott, cinikus csillogás, vak-fehér szikrázás, ívelésük fokában valami groteszk hajlandóság, így az eredeti rend, puritán séma, amelyet az ilyen merev és egyforma indák mindig képviseltek, részben a burleszk, a humor, a játék, részben meg a luxus, öncélú elegancia, aszketikus póz világa felé hajlott el. A kalap másik fele teljesen nélkülözte a rend fogalmának bizonyos mértani vagy kompozíciós vonásait, inkább olyan volt, mint opalizáló rámák, tétova vázlatok, Próteusz-arcképek hipotetikus galériája De mást is jelentett a kalap. Tavasz volt, és olyan volt, mint a tavasz: a gerezdszerűen sorakozó nikkelpálcák naiv bordázatú törvényszerűséget, fecsegő rend racionális ihletét jelentették, a meghatározhatatlan anyagból hajtogatott és felfújt másik kalaprész a paradox világosságot, szikrázó homályt, az ösztönök suta bizonyosságát és suta bizonytalanságát jelképezte
Így látta a kalapot Leville-Touqué, míg ott állt a kirakat előtt. Hagyjuk most el, hagy gyűlölje a lányt, akinek nem kellett a kalap, aki diszkrét volt és puritán, vagy hadd gyűlölje inkább a környezetét, akik azt hiszik, hogy a lány diszkréciója erény, és nem kereskedői kisszerűség, szívós fösvénység, akik ebbe az ízlés-impotenciába erkölcsös szegénységet hallucinálnak bele, és nézzük a saját ügyeinket.
Emlékszel a Tescos szalmakalapra? Felpróbáltam, nem is állt rosszul, hogy megvetted volna nekem. Nem hagytam, pedig én is vágytam rá – ilyen vidám virágos fejrevalót azóta se láttam - de győztek a józan érvek, ugyan mikor és hova venném fel, úgyis csak porosodna a többi lom között a szobában, csak tologatnánk innen oda, mégis fájt, hogy a vágy bennünk rekedt, hogy egy élménnyel megint kevesebb. Hányszor szerettél volna laza, hosszú ruhát látni rajtam – mikor, és hova? – ez volt a visszatérő standard válaszom (a hangversenyre gyakran csak beestem a gyárból) Hány nyakkendőt vettél magadnak, és hány nyakéket vettél nekem; végülis elférnek a polcon, meg a dobozban. Mikor és hányszor, MINEK?? - luxus, hedonizmus, gondoltam ingerülten ilyenkor. És most szíven ütöttek a Pray sorai, úgy érzem elhanyagoltam valamit, valami nagyon fontosat, mert igenis kell az extravagáns, a leomló kelme, a parfüm, az ékszer, az öncélú humor, a játék – a vágy különös, titokzatos szépségek után. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|