leállósáv: fészbookpoémák


 
2844 szerző 39298 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
Szőke Imre: Ötven évvel később
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 7 órája
Duma György 8 órája
Bátai Tibor 8 órája
Tímea Lantos 9 órája
DOKK_FAQ 12 órája
Ötvös Németh Edit 13 órája
Szakállas Zsolt 14 órája
Szilasi Katalin 18 órája
Mátay Melinda 18 órája
Tamási József 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Csapó Angéla 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Nagyító 3 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Ligeti Éva 3 napja
Serfőző Attila 4 napja
Szőke Imre 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 6 órája
PIMP 7 órája
Dokk-verspályázat 9 órája
Készül az album 12 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
3, 6, 9 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
mix 1 napja
Hetedíziglen 2 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Minimal Planet 2 napja
az utolsó alma 3 napja
Janus naplója 4 napja
akvamarin 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 00:32 Összes olvasás: 30191

Korábbi hozzászólások:  
412. [tulajdonos]: fészbookpoémák2021-07-30 14:59
201
múltba tévedt jövő


egy héten keresztül
moccanatlan aggyal ültem le a képernyő elé
a fényt magába zárta a sötétség
így láthatatlanságunk nem tűnt fel senkinek
nekem is csak most
hogy újra látom
magam körül a látóhatár ürességébe tévedt gondolataimat
gondolat?
ugyan már!
rikítóan vak rettegés a hit erejétől
hogy nem ismerjük fel a cápafogakat még akkor sem
amikor már a csontjainkon érezzük



restellem de nem tudom megítélni hogy van-e jelentősége annak
amit szinte naponta művelek
mármint ennek a betűbepötyögésnek
napi belső és külső készültségem és késztetéseim folyamatos provokálásának
hogy mond-e valamit másoknak is
vagy csak magam próbálom tisztázni felzabált életem
felöklendezett maradékaiban
– de talán pontosabb ha úgy határozom meg hogy „- ból” –
persze ebben a korban már mindegy kellene hogy legyen
– főleg számomra –
és így is lenne
– főleg az utódok szempontjából –
ha nem ijesztenének rám szinte naponta szembetalálkozó árnyékaim

210719



202
az elveszett idő fogságában


kikanyarodik elém és franciául kérdez
a tekintete ismerős a hangja nem
illetve alig sejtem hogy ki lehet és mit akar
a szűkre zsugorodott térben
amiben éppen élek
nem tudok franciául
tanultam ugyan amikor kifelé igyekeztem
de már a határon lekoptak rólam az igyekezetemmel együtt
emlékezetünk üres falához szorítva
bámuljuk egymást
aztán én el
de zaklatottan visszafordulok
látom ahogy elhajt
anyám megkérdezte tőle mikor visszatért
„aztán láttad-e?”
„igen, de nem ő volt”

210721




203
politika

vannak feloldhatatlan pillanatok
amik elől jó lenne elbújni
és figyelni hogy az aktuális feloldhatatlan pillanat
mihez is kezd majd nélkülem
hagy-e kiszámított vagy kiszámíthatatlan nyomvonalat
ami felett körözve méregethetném
szerencsémet vagy szerencsétlenségemet
a kihagyott találkozásban
valószínűleg kételyek képződnének bennem
a valóság elfogadásának szükségességéről
és vallást alapítanék aminek
tételeiben tagadnám a létezés személyemtől független
állításait
és ha sikerülne a feloldhatatlan pillanatot úgy mutatni
hogy az tulajdonképpen nem is létezett
de ha létezett is
távollétemmel megkérdőjelezhető
sőt – ha nagyvonalú vagyok –
semmibe is vehető a létezése

210723




204
ami összefűz


kipróbáltam többször is többféleképpen
néha sikerült egy-két lépést megtennem
néha mozdulatlanul reménykedtem
hogy talán így is sikerülni fog
a lényeg hogy ne adjam fel
szándékom tökéletességében biztos voltam
csak kételkedésre hajlamos képességeim
bizonytalanítottak tehetetlenné
pedig gondolatban százszor
ezerszer
százezerszer átmentem a szakadék felett billegő pallón
anélkül hogy érzékeltem volna a rettegésem
de egyszer
csak egyetlen egyszer
néztél bele a szakadék alján áramló folyó örvényléseibe
és onnantól remegő lábbal
gyufaszálnyi egyensúlyzódba kapaszkodva
megpróbálsz átjutni a biztonságod kockáztató túloldalra

210724



205
az egyformaság különbözősége


volt valami pogány méltóság abban
amikor és ahogy feladtam a hitem
az anyakönyvi bejegyzés szerint római katolikus lennék
de miután kilencévesen szétosztogattam
a plébános úr szivarjait az osztálytársaim között
az ezt követő büntetést mérlegelve
megszűntettem minden kapcsolatom az egyházzal
valamiféle homályos istenhitem maradt ugyan de ez az én
és az Ő magánügye
amennyiben igényt tart a hálámból levezethető
de időnként meg-megbicsakló szeretetemre
a változó értékű tiszteleten kívül
ami úgy ragadt belém mint a suttyó-félelem
egy rejtélyes hatalom egyáltalán nem rejtélyes indítéka
amivel belém akarja magyarázni
sőt
hatalmi eszközeivel megpróbálja módosítani
ami rám
és kizárólag Istenre tartozik
210725




206
mélyút


süllyedő vékony emlékrétegen
próbálom felszedni ami még maradt
– nyavalygás lesz ez is – érzem ahogy kenődik rám
az enyhén túlzó csend
egy-két születés közé zárt gondolattal
éjfél lesz
benne
annyi minden más
mit
még nem számoltam fel magamnak sem
lustaság vagy gyávaság lehet
vagy mert hogy legyen mi időnként rám tör
belém törölni káprázatait
múltról jelenről
mindegyis
üres
bezúzott ablakokkal néz rám a legtöbb kirakat
bár megszoktam hogy mindenegyes lépés
mit megtettem
visszajön hurcolkodni egy újabb talán még
ismeretlen szóba

210727




207
ahogy felejtünk


az akaratnak már nincs jelentősége
véletlenszerűen megtalált és azonnal felhasznált szavak
leírva
és reménykedve hogy majd csak történik velük valami
hogy jelentőséget kap az agyban
felszínre hoz rég látott
rég gondolt ismerőst
emlékezetbe mocsarasodott arcot
mozdulatot
vagy valamit ami rég múlt magára emlékezteti
a semmiből kizuhant éjszakából
reggel van öt óra
órák óta nézem a mennyezet repedéseibe zsúfolódott képmezőt
de nem emlékeztet semmire
régi zenészek neveit rakosgatom egymás mellé
hogy melyiket mikor és hogyan formálta a bezárt csend
azzá amiből most semmi nem jut eszembe
a véletlenszerű szavak kusza dobogásán kívül
csak az elmúlt éjszaka hűvössége áramlik rám
a nyitott ajtórés rácsain keresztül
amit olyan gondossággal ellenőrzök minden este
mintha csak ezen múlna -- és múlt eddig is – az életem
borzongva belegondolok hogy talán ez volt az utolsó
ébredéssel zárt éjszakám
és aztán lassan felszakadoznak az elmúlt nap emlékei
visszafelé mint eddig soha
és restelkedek mert poénból írtam egy eddig hitt
(valamennyire is eddig hitt) barátomnak
hogy ugyanmár szponzorálja kötetbe a verseim
arra érdemes részét – most gyorsan megnézem
hogy megtettem-e –
hát egen! meg! és most ég a pofám magam előtt
(és ha ezt az írást felteszem
mások előtt is)
hogy vénségemre sikerült magam alá süllyedni

210729


208
az eltévedt magány leírásának elkerülhetetlen változatai



nem vagyok magányos
sőt
de időnként elképzelem
hogy milyen érzés lehet magányosnak lenni
és minden alkalommal rádöbbenek
hogy tulajdonképpen magányos vagyok

**
rácsok képződnek körülöttem
amikről nem tudom eldönteni
hogy én fontam-e hirtelenében magam köré
– mint most is –
vagy velük születtem
de csak akkor veszem őket észre – mint most is –
ha észre akarom magam vetetni velük

**
időnként fallá tömörödnek
amikkel nem tudok mit kezdeni
elolvasom a rájuk ragasztott közleményeket
és óvatosan emelgetett lábbal sétálok el alattuk
nehogy észrevegyék a kíváncsiságot
amivel talán el tudnám dönteni
hogy ki üzen rajtuk kinek és ezek a kik hol vannak
ha nem bennem

**
néha mulatságosnak tartom
amikor kiterített lélekkel beleszimatolok az öröklétbe
nem nagyon csak pont annyira
hogy mulatságosnak érezzem magam
összes nyakatekert fóbiáimmal együtt
mint például akkor is ragaszkodom a kert virágaihoz
amikor már szemmel láthatóan azt pletykálják
az erre sétálóknak – akik egyre többen vannak –
hogy nem törődöm velük

**
pedig
– és talán ez az igazi törődés –
szabadságban élnek
egyelőre a sokszínűség rejtélyes szabadságában
amire még büszke is vagyok
bár
ha majd és akkor azért jó kenne visszanézni rájuk
kik nyertek és kik vesztettek
ezzel a rájuk szabadított – most szinte tökéletesnek tűnő –
magánnyal

210730





Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-09 23:24   Napló: Bátai Tibor
2025-09-09 22:07   Napló: PIMP
2025-09-09 20:58   Új fórumbejegyzés: Duma György
2025-09-09 20:54   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-09 20:52   Új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-09-09 20:26   Napló: Dokk-verspályázat
2025-09-09 17:51   Napló: Készül az album
2025-09-09 17:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-09-09 16:36   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-09 16:32   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor