NAPLÓK: közös napló
Legutóbbi olvasó: 2017-08-23 00:27 Összes olvasás: 741

Korábbi hozzászólások: legfrissebb11 - 21 - 1 

11.	[tulajdonos]: 2013.nyara	2017-08-09 20:43
hol vagy durell? Jó lenne megtalálni és elfelejteni a voltat. De hisz ismertelek bordásan kötött pulóveredben, amiről szaladt a szem. Belefestem egy sima egy fordítottat kiálló szállal. Te kinek képzelted magad és hova? Justine voltam, Nessimet csaltam. Sivatag rózsáit kergettem álmomban mindegyik nővé ért és sírt. Vigasztaltad őket? Azok csak sivatagi rózsák Szomjas voltál. Te álmos voltál. Kevertük a képeink. A fényt akartam érted ? Fényt amikor egy kakasnyalókán átnéztem. Nevess ez a mindent szeretek veled. Korán értél. Korán értem. Szeretted a cirill betűket? Megnéztem a horoszkópod stikában. Néha fájnak a színeid most állj meg a mellbimbód átböki a pólód szinte eseng. Lesz egy jó film. Nyugtass meg az életünk színeit rakom kitágult pupillák. Ábrándoztál gyermekként? Akár az őzikék. Tégy szelíddé aztán vaddá, legyek forró, hideg de soha vegetáló. Artemisz szarvastehene vagy az Orion. Mindegyik. Egyik se. Balettcipő a Hold. Mesélj még. Az a kép sosem lesz kész. Most én viszek kékeket azokat hagyd átfutni az ujjaidon 8 perc fény. Mondd mit jelent ha kapkodom a szádból a szavakat ? Ez a te álmunk körbe körbe karikába minden visszatér önmagába. Hatalmas vászonra festelek. A fríz berobog a képbe nem kér elnézést felnyihog. Vegyél holnap őzikét. Hozzá hidat. Giccseket. Aztán söpörj le minden sallangot firlefrancot nyalókát automatikus írást.

10.	[tulajdonos]: Három uncia	2017-08-07 11:41
mérj ki engem a zabolátlanságból mint három uncia aranyat mint apró rögöt a hideg vizű patakból úgy mérj ki hogy ne legyek se kevesebb se több mint a vérszerintiség ami a tiéd bennem Bea

9.	[tulajdonos]: szép	2017-08-06 12:50
Zalán Tibor [Most írom a leglágyabb vesemet, amikor már nem szerethetsz szerelemmel...] most írom a leglágyabb versemet amikor már nem szerethetsz szerelemmel amikor karnyújtásnyira lélegzetedtől állok a végtelen hóesésben fekete kalapban lerongyolt lelkű madárijesztő márvány szivárványt gondolok sovány ágyunk fölé ízeket a szánkba egymás múlhatatlan szagát. megérkeznek majd a hóemberek is szén-szemükkel benéznek ránk a második emeleti ablakon fűzfás ablakunkon át benéz az erdő: s a temető is talán : szívünk fölött vigyázzban állnak már - a reménytelen nagy szabad avant-garde versek karnyújtásnyira lélegzetedtől már letagadnám az agyamban lüktető szitakötőket s lépnék ebben a mézes lírázó hóesésben feléd fájdalmas fejjel pálinkától duzzadt szemhéjakkal eljönnek majd el a hóasszonyok is visznek fehér tájba megnémult szerelembe tőled nem vigyáztál rám jól hagytad körülvegyenek maszkos bitangok - ! árnyékuk lopd ki álmomból isten! - úgy vagy hogy nem vagy már úgy leszel mintha nem lettél volna soha. lépek feléd embermagasságú hóesésben bár karnyújtásnyira lélegzetedtől lehet meghalok

Olvasói hozzászólások nélkül

8.	közös napló: létrehozása	2017-08-04 23:38
A naplót nem szerkesztőségi tag készítette. Csupán egy felhasználó.

7.	[tulajdonos]: megint én.	2017-08-04 22:25
Nem tudom, hogy ti mennyire szeretitek a váratlan vendégeket, akkor amikor a legnagyobb rendetlenség van a lakásban:))))és én kinn ülök a lugasban a barátnőmmel, de csak úgy beszaladtunk egy kicsit, na akkor tudnék a falra mászni.:) Természetesen a férfit ismerem, de a nőt nem. Egy bermuda van rajtam, kissé kifakult póló, de barátnőm sem néz ki különbül, aki mindennap szinte itt él. Na, szóval akkor látom meg, hogy az edényt nem raktam el, hogy úristen elfelejtettem, még jó, hogy tiszta, hogy egy pókháló van a sarokban, és hogy a macska ideges, a lábam körül köröz. És akkor jön a fiam, mint felmentő sereg, és elkezd beszélni természetesen, persze, hogy ő a nőt ismeri.Azonnal meghívatja magát a barátnőjével hozzájuk, és azonnal a kezükbe nyomja a vadászati könyvét. Hé öreg, hát nekem is van könyvem, amit dedikálok nekik kicsit elidőzöm a nő nevén. Futva jön vissza barátnőm, elvesztette a telefonját, nem találjuk, erre újra hazafut, és persze a fűben találja meg.Elkezdünk beszélgetni, a végére persze alig akarnak elmenni, nem érdekli őket a rendetlenség, csak mi, minket meg ők. :) Azt hiszem, hogy legközelebb nem csak egy kávéra ugranak be, hanem itt is maradnak csak úgy egy két napra. Hát ilyenek a mi váratlan vendégeink, belőlük lesznek a legjobb haverok:))))

6.	[tulajdonos]: kívánságlista	2017-08-04 16:44
legyünk szezonvégi árzuhanás trendi kirakati bábuk egymás hegyére hátára dobált divat olcsó napszemüveg rajta felejtett matricával rojtos bikini d kosaras műanyag strandpapucs vándorcirkuszban a céllövölde vagy körhintán a falovacskán vigyorgó rajkó csak ne legyünk te meg én ebben a narancsragacsos nyárban

Olvasói hozzászólások nélkül

5.	közös napló: korrigálás	2017-08-03 12:18
Kedves Krisztina jó helyre írtad, ezért van.

Olvasói hozzászólások nélkül

4.	Mórotz Krisztina: korrigálás	2017-08-03 11:18
Elnézést kérek, hogy nem a zöld kockába írtam a prózám.

3.	[tulajdonos]: Albin és Vörösbegy	2017-08-02 19:50
Egy prózámat teszem a közös naplóba. Tudom, próza:) Remélem, hogy ez a napló jó lesz, és nem azért jön létre, hogy cikzzük a másikat! Amikor, Vörösbegyből nem sok minden maradt, Albinnak vissza kellett volna mennie Isten kiválasztott csoportjához, de úgy gondolta, hogy Vörösbegy sem szeretné ezt. Azt akarta mindig, hogy olyan legyen, amilyennek megszokta. Bár nem tudta, hogy a férfi nadrágzsebében egy dobókocka van, és azt morzsolgatta folyton. Sokszor éjjelente festett. Élénk gyermekrajzokra emlékeztető felnőtt tartalmú művek voltak ezek. Nagytestű férfiak és nők, akik elfelejtették régen, hogy a fáknak ruhájuk van, s kalapjuk a fagyöngy. Albin valamikor bohóc volt. Akadt, hogy néha elővette a fehér ruhájátt, és félretolta az abszintot. Varrni kezdte a gombokat, majd letépte, s újra és újra kényszeresen. Talán, hogy Vörösbegy képe, valahogy majd csak végleg elhalványul. Albin szobájában a fal salétromos volt. Pont úgy nézett ki, mint aki a fal tövébe vizel. Persze a szobáját kifestette ő, de hát ez nem sokat ért. Végső út mindig a kocsmába vezetett. Fura volt az ő barátsága és a könnyei. Bármikor tudott sírni vagy nevetni, gyerek maradt, olyan aki, még mindig a kakasos nyalóka után ácsingózik. Taknya -nyála összefolyt, amikor röhögve-zokogva kiírta a falra, hogy Sevrage. Miért is van ilyen szép neve, mintha ciklon, vagy valami trópusi vihar lenne, tűnődött. Sevrage,- most nyugodtan kimondta, ami máskor mindig felkavarta. A napjai egyformák voltak. Felkelt, evett valamit fürdött, megcsókolta a dobókockát, és lassan elindult a kocsmába. Ügyelt arra, hogy járdán rá ne lépjen a vonalakra, mint valamilyen babonás kölyök. Vitte az üvegeit is, amiket néha nekicsapta a hídnak, hogy a szilánkokra hullottak. Vörösbegy, amikor még mellette élt, olyan volt, mint a levegő. Nem akarta megváltoztatni, mert akkor már nem az ő Albinja lett volna többé. Aztán egy halvaszülést követően jött arra rá Vörösbegy, hogy melleiben elindult a tejelválasztás. Attól kezdve minden reggel bimbóira vette Albin kiszáradt ajkait és boldogan adta át magát a szoptatás örömének, miközben kedvesét mentesítette az abszint hatásától, s mintegy méregtelenítette az ő testét az előző napi nyakalás következményeitől. S hát mi tagadás ezen aktus közben szép-csöndben hullámzó mozgások tűntek fel a has alsó harmadában, ami bizony a titkolt orgazmusáról árulkodott, amihez a combok ütemes meg-megfeszítése is hozzájárult. Albin minden nap szopott, s élvezte ő a bögyös faros asszonykájának cirógatását, aki elfogadta őt olyannak amilyen. Volt köztük valami, titokzatos egymásra hangoltság. Számtalanszor kitalálták egymás gondolatait. Sokszor egymás szájából kapkodták a szavakat. Esténként gyakran kiállt Albin a szoba közepére, mint a manézsban valaha. Felidézte a régi időket. Bohóc az, aki játszik, de mások sosem játszhatnak az ő rovására. Sokszor rátört a festhetnék. Máskor tébolyultan vetette bele magát valamelyik könyv olvasásába. Vörösbegy pedig hűségesen kotyvasztotta az egytál ételeket. Legtöbbször lecsót főzött, vagy kurkumás csirke-szárnyat bacon ágyon, paradicsommal, paprikával betakarva. Szerették egymást. Szerették az alkoholt is. Albin függő volt, s mindkettőt bőszen élvezte nap-mint-nap. Észre sem vette, hogy Vörösbegy fogyásnak indult visszavonhatatlanul. Bár a reggeli szoptatás el nem maradt, de mély árkok jelentek meg az asszony szeme alatt. Ám Albin mit sem sejtett abból, hogy az ő Vörösbegye hamarosan elröppen, észrevétlenül és végleg.

2.	[tulajdonos]: haiku1	2017-08-02 11:46
most tanulom meg a haiku írását tömör gy?r?dés

A napló folytatása A napló jelszava: Tartalom:

Add meg a biztonsági kódot: y0ap

---

Olvasói megjegyzés Feladó: Tartalom:

Add meg a biztonsági kódot: pgst