Világ

Mit mondhat a kérdő
a felkiáltó jelnek,
az esők maradnak,
a felhők peregnek,
vízköves lelkekbe
semmi sem fér,
csak a fagy lel helyet,
ha itt van a tél.
Aszalt szilva szívre
mond minek eső
ma  magány, kín,
s a halál, ez a  menő,
élni már csak
a bolond akar,
a kés vért nevet,
ha egy sebre ráül a var.
A mosoly fáj,
a fájdalom andalít,
az éjben egy angyal
szűköl s felvonít,
az isten s az öröklét
feketében járnak,
kígyó sziszeg átkot
a korhadt almafának.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-18 23:07:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-19 14:57:32